Az alábbi körülmények hogyan befolyásolhatják az egyén életét a későbbiekben?

Most felnőtt vagyok már.

Lelkileg nagyon érzékeny, sérülékeny voltam. De NEM elkényeztetés miatt.

Mindig is egyedül, magányosnak éreztem magam. Bizalmam az emberekben szinte 0 volt.

Egészen addig, amíg felnőttként, tudatosan nem kezdtem el ezen dolgozni.

Azt már nagyobb gyerekként megtudtam, hogy koraszülött voltam, és ebből eredően nagyon beteg.

Pl. amikor megszülettem, semmilyen kontaktus nem volt anyu és köztem kb. egy teljes hétig.

De azután sem volt még egy jó ideig az orvosi műszerek (amiket rám aggattak) miatt.

De gyerekkoromra se lettem az a bújós típus.

Sőt az öleléssel, érintéssel ki lehetett kergetni a világból.

A kérdésem az, hogy ez az újszülött kori és pici gyermekkori időszak, amikor nem volt fizikai kontaktus a szülővel, kihathat és mennyire a későbbi lelki alkatomra, lelkivilágomra?

A lelki érzékenységem betudható a korábbi történéseknek?

Ugyanis csak felnőttként jöttem rá, hogy ha nem erősítem magam, akkor végem a mai világban.

Mindig is az olyan személyek felé húztam, akik nálam idősebbek, anyukám lehetnének korukat tekintve. Azon belül is az anyáskodó típusokkal éreztem magam biztonságban.

Mielőtt bárkiben felvetődne, hetero vagyok, tehát semmi olyanra nem kell gondolni.

Amiket leírtam, ezek tények, és az önsajnálat távol áll tőlem.

Bennem mindig is az volt, hogy képes legyek teljes életet élni, ugyanolyan lehessek, mint más korombeli, stb.

Remélem, sikerült megfelelően leírni a kérdésem lényegét.

32/N