Miért akarom megélni mindenhol a másságot? Miért nem megy az elfogadás, beilleszkedés?

Nagyon hullámzó vagyok. még nem megy elég jól a beilleszkedés. voltam terápián, és ott arról volt szó, hogy miért akarom megélni minden áron a másságot. ezt használom fel arra, hogy igazoljam, én tudom ki vagyok. Holott lehet pont ez a baj, hogy nem alakult ki szilárd egyéniségem, és ezért inkább a mások másságával akarom igazolni az én individumomat. Ez sehogy sem jó, mert előbb utóbb ezzel saját magamat rekesztem ki, és nem tudok beilleszkedni. ezért mindenhonnan menekülök. Görcsösen ragaszkodom az én kis belső világomhoz, és elvárnám, hogy az mindenkinek megfeleljen, mindenki illjen abba bele. Aztán nagy hullámokat élek át emiatt. Rohadtul szeretném megtalálni a helyem a világban, önmagamat magamban. És a többi embert nem méregetni, hogy miben mások mint én. Elfogadni, és elfogadva lenni. nagyon félelmetes így a világ, és az élet. A munkahelyről is menekülőre fogtam, mert nem találtam meg ott a helyem. Aztán újra nagy lelkesedést kapok, hogy hogy megkeresem mi illik hozzám, ebben elég nagy életművész vagyok, hogy hirtelen tudok éleset váltani, és ott jól előadni magam, hogy számomra ez az igazi, mert akkor tényleg úgyérzem. és akkor jön a másság keresése, felfedezése, aztán jön a kirekesztődés, utána a menekülés. aztán újabb területek meghódítása, lelkesedés, másság, kirekesztődés, menekülés. de miért? miért ez a hullámzás? miért ilyen rövidtávú minden az életemben? miért nem tudom magam elfogadni, és a környezetemet elfogadni, és beilleszkedni, hogy minden hosszútávú legyen?

hátha tudtok valami hozzászólással segíteni, ti hogy vagytok ezzel?

már sok mindent megfogalmaztam magamnak, de úgy érzem hogy még eléggé az elején járok, és még nem látom át teljesen hogy mi ez az egész.

segítsetek.