Mit csináljak, ha úgy érzem, nem tudom élvezni az életet? (Normális válaszokat várok)

27 éves lány vagyok. Kiskoromban rengeteg fájdalmon és kiközösítésen mentem át, sokszor bántottak lelkileg az osztálytársak, nagyon magamba forduló gyerek voltam és nagyon konzervatív nevelést kaptam. Évekig egy alkoholista apával éltünk együtt, aki lelkileg terrorizálta a családot. Ezek kihatnak a mostani életemre is, nagyon kevés az önbecsülésem, de sok a lelki fájdalmam, amit nem tudok megoldani, akármit próbálok ki, hosszú távon nem használ:(. Ezoterikus könyveken keresztül, a "leszarom stíluson át" a pozitív életszemléletet és egyéb természetgyógyászati praktikákat kipróbáltam, régebben pszichológusoknál is voltam, de hosszú távon nem segített. Sajnos az egész életem eddig azzal telt, hogy próbáltam igazán boldog lenni, és megoldást találni a lelki sérüléseimre a lehető legkülönfélébb módokon, de folyamatosan negatív behatások értek/érnek különböző területeken most is és így ugyanott tartok. Munkám sajnos nincs jelenleg, mert az előző munkahelyemen is kihasználták a jó szívüségemet és azt hogy nem tudok szemét lenni az emberekkel, de próbálom a maximumot kihozni magamból. A főnök számtalan lelki terrort alkalmazott nálam amik erotikus töltetűek és fenyegetések is voltak, ezektől besokalltam és eljöttem onnan. Eddig mindegyik munkahelyemen 1-1 évet voltam, mert nem bírtam tovább a megalázásokat amiket kaptam.

A "legjobb barátnőm", akivel évekig voltunk jóban, el hanyagol a pasija miatt, pedig sosem volt erre példa, én sem szartam a fejére soha egy kapcsolat miatt, tehát megint én maradok alul.( Ő már "elhagyott" egyszer régebben, mert egy depressziós korszakomban elhamarkodottan megsértettem őt egy mondatommal, akkor egy évig nem beszéltünk egymással, pedig nagy szükségem lett volna rá). A párom mellettem van és támogat, szeret, de az érzéseimet és a fájdalmaimat csak én tudom megérteni igazán. Reménytelennek látok mindent és nem értem, hogy miért kapom ezt az élettől, amikor sosem voltam szemét senkivel mert nem tudok az lenni, egyszerűen csak azt szeretném, ha azt kapnám vissza az élettől, amit adok másoknak :(. Igazi szeretetet a páromtól kapok, és van egy lány, akivel kezdünk jóban lenni, de úgy igazán a páromon kívül nem tudok bízni az emberekben, ahhoz túl sokszor ejtettek pofára :(. Az életem egy erőlködés, és nem tudom élvezni. Dokira nincs több ezer forintom munkanélküliként, úgyhogy már tényleg nem tudom mi a megoldás. Sajnálom, hogy a problémáimat ilyen oldalra kell feltennem, de nem találok megoldást. Köszi, hogy elolvastátok!