SOS. Ez normális egy 14 éves lánynál? (pánikbeteg vagyok) Mit tehetek ellene? És ez nem ciki?

A pánikroham nem azonos a pánik betegséggel!

Olyan pszichológust keress, aki kiképzett pszichoterapeuta, nehogy csalódnod kelljen.

Pszchiológus,stb...Nem!Először keress egy olyan embert akiben megbízol,és tudod,akármilyen helyzetbe kerülsz,nem röhögni fog éppen rajtad.Ez lehet esetleg az anyukád,vagy egy jobba barátod.Anyukád azért lenne jobb,mert állandóan "kéznél" van ha szükséged van rá.Ha érzed hogy rohamod van,jó ha van valaki melletted.Nekem bejött a légzés irányítás,és a hangos számolás.Jah és nálam bevált hogy ilyenkor elindulok,mindegy hogy egy szobában vagyok vagy kint az utcán menni kell.Ez segít levezetni.Csak sétálj,és közben mélyen lélegezz,és számolj hangosan.Próbáld ki,nagyon megnyugtató.

Már törzsgyökeres pánikbeteg vagyok,szóval könnyebb helyzetben vagyok mint te,mert én már elfogadtam a tényt,hogy ezt az agyam csinálja velem,és az égvilágon semmi bajom sincs,se a szívemnek se más szervemnek.Persze ez sok-sok munkámba került,mire tudatosítottam magamban.Talán akkor jöttem rá először,amikor egyszer sikerült saját magamat lenyugtatnom.Akkor elgondolkodtam,hogy igen ezt tényleg csak magamnak kreálom.Nálam is egy illetve két haláleset hozta elő,nagyon hirtelen és tragikusan vesztettük el édesanyámat,és nem bírtam feldolgozni,majd rá egy hónapra a teljesen egészséges 46 éves keresztanyám összesett az otthonában,és szívrohamot kapott.Őt is elvesztettük,minden előjel nélkül.Rettenetesen kemény időszak volt,mondjuk nekem nem közvetlen utána hanem hónapokra később jött az első ilyen rohamom,nekem is mentő lett a vége,rá pár nap múlva mégegy és megint mentő.És amikor másodszorra is bevittek,akkor volt ott egy nagyon kedves ápoló,és megkérdezte,történt e valami komolyabb az életemben az elmúlt időszakban.Én pedig meséltem,és ő mondta nekem először,hogy valószínüleg pánikbeteg vagyok,és ez egy pánikroham volt.Aztán elgondolkoztam,hogy hát igen magam sem vettem észre,de folyamatosan a halál körül forogtak a gondolataim,hogyha ilyen vártalanul,és hirtelen történik,hogy az ember azt hiszi magáról makk egészséges és még 100 évig is elél,hirtelen meghal,akkor vajon nekem mikor jön el az időm,talán holnap estére már énis egy fiókban leszek a patológián?Szó szerint ilyeneken gondolkodtam megállás nélkül,és kialakult nálam a halálfélelem,amiből egyenesen jöttek a pánikrohamok.Sokat jártam különböző orvosokhoz,de állandó gyógyszereket kaptam,amiket nem tudtam használni,mert teljesen lezombisodtam tőlük,és mivel dolgozó háromgyermekes édesanya vagyok,nekem ez nem volt járható út.Aztán egyszer a munkahelyemen megismerkedtem egy új munkatárssal,és egyszer ő valahogy felhozta,hogy évek óta pánikbetegséggel,küzd,neki tisztaság mániája van,és egyszerűen rohamot kap,ha nem jut ideje pl mondjuk arra hogy kitakarítsa a lakűsűt,úgy ahogy az neki megfelel.Hihetetlen ,de ezt is a pánikbetegség kategóriába sorolják,és neki ez ugyanolyan stresszt okoz,mint nekem a halál gondolata,a félelem,hogy most megáll a szívem,vagy elveszthetem a gyerekeimet.....ő tőle nagyon sokat tanultam a rohamok kezeléséről.Mint ahogy lertíam,először is elkell fogadnod,hogy nincs semmi bajod,az agyad vezet félre.Ez nálam nem jött be,dokim azt tanácsolta,hogy akkor győzzük meg az agyamat.:-)Kaptam teljes körű kivizsgálást,labor,kardiológiai kivizsgálás,ahol megállíptották,hogy minden tökéletes,még idegsebészhez is el kellett mennem,mert mondhatnám,hogy a halál félelemnek köszönhetően,és keresztanyámból kiindulva kialakult nálam a hippohonderség is.És volt egy időszak amikor napokig fájt a fejem,és szó szerint azt hittem agytumorom van,tudom így viccesen hangzik,de abban a három hétben amíg meg nem kaptam az időpontomat az MR-re nap mint rohamok törtek rám.És aki ismeri milyen érzéssel jár egy ilyen roham,hogy az ember azt hiszi megfog halni,és megáll a szíve,befullad,azt nem kívánom senkinek.Persze az MR-en kiderült hogy minden rendben,és akkor a vizsgálat után azt mondta a férjem,hogy most már szedjem össze magam,mert csak mindent bebeszélek magamnak.Leüvöltöttem a haját,hogy ő nem is tudja ez milyen érzés,pedig ott magamban tudtam,hogy igaza van,és ő mindig támogatott.Pár héttel később volt egy nagyon komoly rohamom,ami után izomrángásom volt legalább negyed óráig,mindenem remegett,akaratlanul,felhívtam az orvosom,hogy mi ez,azt mondta a hirtelen megnövekedett nagyon magas pulzusszámtól,kilöködőtt az összes calcium a csontomból vagy a végremből már nem emlékszem.És ez okozott izomrángásokat,mint amikor az ember teljesen elgyengül,utoljára szülés után tapasztaltam a szülőágyon,hogy remegtem mintha fáznák,mert elfáradtak az izmaim.És akkor ott ülve remegve zihálva,odajött hozzám a 3 éves kisfiam,szomorú lesütött szemekkel megsimogatott,és azt kérdezte anyu te beteg vagy?!Nah akkor jött el az én időm,és azóta gyógyulok.Már másfél éve rohammentes vagyok,és ha jönne is,mert néha érzem már tudom mik a bevált módszereim,és azonnal letudom csillapítani magam.És nem kellett hozzá doki,se gyógyszer,mert ha dokihoz mész,és bizonyosságot nyer a pánikbetegséged,gógyszert fogsz kapni,De hidd el nincs rá szükséged.Inkább kezdjél el erre alkalmas fórumokat olvasgatni,ahol beszélgethetsz,más emberekkel akik ugyanebbe a cipőbe járnak,és hidd el rajtad múlik a legjobban.Önkontroll,és a roham közben átvenni az irányítást,mert ez a te tested,és képes vagy kontrollálni.Sok sikert és kitartást kívánok neked!

Ne keress föl semmilyen orvost csak rontasz a helyzeten!Figyelj rám! A legfontosabb, hogy ne foglalkozz vele egy akármilyen nehéz az első 1 hónap nagyon nehéz lesz de szerintem csak így sikerület, ha jön egy pánikroham mond el magadnak hogy ez csak egy roham és valójában semmi bajod(mert tényleg nincs).Amint elkezdenél vele foglalkozni tereld el a gonolatod és nyugtasd meg magad! kb 2-3 hónap után semmi bajod nem lesz.Jah igen, és ajánlom a citromfű teát,és valamilyen programmal vezesd le a feszültséget(pl. futás).

Remélem segítettem /egy gyógyult pánikbeteg/ 14/f