Miért van az, hogy az ajándékaimhoz nem merek hozzányúlni?

Mindenkinek mondom, hogy ne sértődjön meg, nálam az a legnagyobb megbecsülése a kapott dolognak, ha nem nyúlok hozzá. Amikor megkapom, kibontom, de már csomagolom is vissza, hogy ugyanúgy legyen, mint volt, szépen átkötve, vagy akár csak a saját díszzacskójában. Emiatt milliónyi ajándékzacskó van már eltéve, nejlonnal együtt, benne az ajándék, amit persze sosem használok, mert így szeretem látni, ez ad biztonságot. Volt már belőle sértődés, hogy én nem is használom, amit kapok, biztos nem kell vagy nem tetszik, de nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy nálam ez jelenti a legnagyobb megbecsülést. Valósággal rettegek attól, hogy tönkremegy, amit kapok, szinte rá se nézek, óvatosan fogom meg, stb. Amikor egyszer tönkrement vmi, kétségbeestem. Ha tényleg szükségem van vmire, akkor inkább megveszem magamnak még egyszer, és lelkiismeretfurdalás nélkül elnyúzom azt, de pontosan azt, amit én vettem magamnak, mert azt nem sajnálom. Ez gyerekkorom óta így van, de még csak most vettem magamat észre, eddig természetesnek tűnt. S mostmár megütköztem magamon és engem is zavar. Ez valamilyen pszichés betegség? 24/L