A hosszan tartó egyedüllét milyen személyiségváltozást eredményezhet?

Ha az egyedülléten azt kell érteni, hogy párkapcsolat nélkül, akkor szinte biztos, hogy egyre nehezebben fog menni egy megfelelő társ megtalálása meg úgy egészében egy párkapcsolat kialakítása. Minél több idő telik el, annál nehezebben enged be vki az életébe egy másik embert. Összeköltözésnél is biztos lesznek gondok, mert aki egyedül él, az ezt megszokja, és nehezen viseli majd el egy másik ember szokásait stb.

Ha egyedülléten azt kell érteni, hogy valaki egyedül él, gyerek, lakótárs, házastárs, barátok stb. nélkül, akkor biztosan a magábafordulás lesz a jellemző, egy idő után már nem is vágyik mások társaságára, ha voltak barátai, elfordulnak tőle, nem jár sehová.

Egyiket sem szeretném átélni :(

Igen, valóban ezekre lehet számítani, amit az első két válaszoló írt.

Én leírom a véleményem azért a dolog egy másik oldaláról is. Az általános az, hogy az embernek van jó sok barátja, és akkor általában mindig velük van, és keresi a társaságukat minden helyzetben. Aki inkább egyedül szeret lenni, az előbb-utóbb úgymond meg is tanul egyedül lenni, és ezáltal sokkal erősebb lesz, könnyebben feltalálja magát a különböző helyzetekben. Egyébként erre azok szolgáltatják a legjobb példát, akik ha többen vannak, nagy a szájuk, szemtől szembe valakivel viszont rögtön elgyengülnek.

Szóval szerintem valahol a két véglet között található a helyes út.