Majdnem minden nap bôgök mégsem jobb soha! Mit tegyek?

Na ezek aztán az építő jellegű hozzászólások!

Olvasd el megint azt a könyvet, ha attól jobb volt.

Vagy itt egy másik: William P.Young: A viskó

Na jó figyi. 16 évesen első dolgod a tanulás! Ha nincs diákmunka ami érthető, akkor foglald el magad.

Én nem voltam depressziós, de közel jártam hozzá, és mit csináltam, elfoglaltam magam azzal ami éppen az eszembe jutott, filmet nézte, haverokkal lógtam, vagy ha épp nem volt kivel lenni akkor fogtam magam, beraktam zenét a telefonomra fülest bedugtam, és elmentem egyet sétálni. Ha olyanom volt akkor nekiálltam rajzolni, vagy szerelni, vagy phosothopolni, vagy csak túrtam a neten. Ha olyanom volt játszottam valami játékkal, vagy csak simán kimentem az udvarra napozni. Én nem azt csináltam hogy ültem és néztem a nagy semmit és sajnáltattam magam, mert az a depresszió, amikor éreztem hogy baj van akkor gyors elfoglaltam magam, eltereltem a gondolataimat. Volt egy időszak amikor se a barátokra nem számíthattam párom sem volt, akkor elfoglaltam magam. Most hogy már van barátnőm akit imádok, azóta már nincs ez, igaz hogy munkát nem találok sajnos, de ezen kívül csinálok mást. Nagymamámnak segítek az otthoni teendőkbe, mert nagyon beteg és egyedül van. Ha úgy van akkor az anyai nagyapámhoz megyek át, mert ő is egyedül él, és neki is segítek ha úgy adódik, vagy csak simán beszélgetünk vagy lemegyünk sörözni. Amikor a barátnőmmel vagyok akkor mindig csinálunk valamit, ami épp eszünkbe jut.

Keress valamit, ami felvidít. Könyv, zene, bármi más elfoglaltság, ami örömet okoz. Nagyon jók az alkotó tevékenységek (pl. karkötőcsomózás, kötés, festés), mert azonnal látod is a munkád eredményét, és ez sikerélménnyel ajándékoz meg.

Vannak barátaid? Ha mások csúfolnak is, ők átsegíthetnek a nehézségeken. Ha nincsenek barátaid, akkor próbálj ismerkedni hozzád hasonló emberekkel, akár az interneten is. Az persze nem olyan, mint a személyes kapcsolat, de a semminél mindenképpen jobb.