Hogy válhat az ember függetlenné és önállóvá?
Az a problémám, hogy mindig egy másik ember segítségében gondolkodom, ha valamit el szeretnék érni. Nem is az a célom, hogy a másik oldja meg helyettem, hanem hogy fogjunk össze és egymás támogatásával érjünk el valamit. Vagy minden helyzetben szeretnék hasonló gondolkodású emberekhez verődni, akik mellett "biztonságban" vagyok.
Hát kezdek rájönni, hogy ez egy rohadt életképtelen taktika. Hogy tud az ember felnőni, ha ez az idő előrehaladtával, természetes módon nem sikerült neki?
Köszönöm a választ! Milyen apró dolgokkal lehetne kezdeni?
Az a baj, hogy most elég mélyponton vagyok, szeretnék változtatni, így most szembesültem vele a legjobban, hogy megint azon jár az eszem, hogy "kit tudnék betársítani" ehhez a misszióhoz. Közben meg én is úgy érzem, ha nem így gondolkodnék, talán előbb lennének jó ötleteim, bátorságom..
Gondolj arra, hogy nagyon sok sikeres ember egyedül vágott neki a sikerét meghozó útnak. Pont azért, mert ha valami nagyon egyedi ötleted, elképzelésed van, akkor sose fogsz találni még egy olyan embert, akinek pont az az elképzelése, és akkor a vége az, hogy egymást is csak visszahúzzátok. Tudom miről beszélek, én is az elmúlt két évben próbáltam csapódni ehhez is, ahhoz is, mondván az milyen jó, ha az ember összefog valakivel...mit mondjak, kevés sikerrel.
Most megint belevágtam egy régóta dédelgetett tervembe, teljesen egyedül, és nagyon jól érzem magam. Az első pár hetet kell túlélni, meg megszokni, hogy senki nem kérdezi meg, hogy haladsz. De aztán megy mint a gép, az eredmények meg majd elkezdenek jönni.
Figyelj: bár a mai elidegenedett világban nem "divat", igenis természetes, hogy az ember segítséget kér, ha valamit el szeretne érni! Együtt könnyebb, így vagyunk megalkotva. Csak arra figyelj, hogy ne használj ki másokat, és ne a másikkal akard elvégeztetni a te dolgodat (de írtad is, hogy nem ezt szeretnéd).
Amit jól látsz, hogy nem mindig lesznek körülötted olyan emberek, akik támogatnak is (bár ha keresel, megtalálod őket). Egyedül is tudnod kell kiállni magadért. Egy kis önbizalomfejlesztés nem árt.
Nagyon köszönöm a válaszokat!
Majd megpróbálom az elkövetkezendő helyzeteket önállóan megoldani. Szerencsére az nem fenyeget, hogy másokat ki akarjak használni, az én esetemben inkább az a gond, hogy engem fognak előbb kihasználni, mert szerintem ordít rólam, hogy érzelmi támogatásra szorulok.
Még arra gondoltam, hogy azért vagyok ilyen nyominger, mert nem élek párkapcsolatban, és nem is nagyon keresem a lehetőségét.. Lehet, hogy akinek van társa, nem akar baráttal/haverral/ismerőssel minden áron ilyen szinten "szövetséget" kötni?
Én is úgy érzek mint te, de én párkapcsolatban élek.
Nem hiszem, hogy ez a felnövésről szól, inkább arról hogy ilyen vagy, szeretsz társulni, együtt megoldani problémákat, feladatokat és a végén együtt örülni az eredményeknek.
Férfi vagy?
Nem. Nő vagyok, 24 éves.
Azért remélem, hogy nem ilyen vagyok, mert ez szerintem egy elég vesztes taktika. Mert aki ilyesmiben partner, az az esetek többségében vagy nálam is "gyengébb", így arra játszik, hogy én támogassam, ő meg majd sodródik velem, vagy pont hogy a saját tervét akarja véghez vinni, amihez jól jön a segítség, aztán ha nincs már rám szükség, kophatok is le.
Úgy vettem észre, hogy az erős, független emberek egyedül gondolkodnak, terveznek. Ők nem akarnak se irányítani mást, se segítséget kérni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!