16/l vok és antiszoc. Nem szeretem az embereket, sőt kellemetlenül érzem magam, ha beszélgetnem kell. Nem beszélek senkinek sem a problémáimról. Sokszor vagyok melankólikus, sokszor szembe jut az öngyilkosság. Szinte sosem nevetek. Mi a baj velem?

Pont ennyi idősen,olyan 15-16évesen én is ugyanígy vélekedtem az emberekről illetve én is így álltam hozzájuk ahogy te:sehogy!Ez nem baj,de legyél befogadóbb ha valaki beszélgetni szeretne veled,ha valaki közeledni szeretne hozzád.Ne ítélj el mindenkit.Tudom én is milyen okádék,roh@dék,ocsmány,aljas,szemét ember van,de nem az összes.Nem kell egyből megbízni valakiben,sőt,igazából jobb senkiben sem megbízni teljesen,de ne építs magad köré falat.Hidd el,te is jobban éreznéd magad ha lenne egy-két barátnőd,vagy közösségbe járnál,ahol nem kell ismerkedni,egymáshoz szólni,mégis lehetnek barátid.Ez lehet akármilyen iskola utáni foglalkozás,szakkörök,tánc,harcművészet,könyvtár stb...Az embereken meg sajnos úgysem lehet változtatni,bele kell nyugodnia mindenkinek!:S De az ilyenek miatt,ne ítéld el a többit,mert csak magadat rekeszted ki a társadalomból,ami így csak rosszabb lesz!Fel a fejjel,nézd a dolgokat a másik oldalukról,de legalább próbáld meg.Nehéz,de nekem is ment!

Én is tök ilyen vagyok! :'(