Akiben felmerül az öngyilkosság tulajdonképpen már halott?

Ez igy hülyeség, sok emberben - szerintem gyakorlatilag mindenkiben - felmerül valamikor az életében az öngyilkosság gondolata, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezzel vége az aktiv életének.

A legtöbben rövid idö után az egészet elvetik, mint értelmetlen dolgot és ugyanúgy élnek, mint korábban.

Egyébként esete is válogatja.

Mennyire komolyan merül fel az öngyilkosság gondolata? Ha nagyon súlyos ez az állapot, tényleg 'élő-halott' lehet az ember, s persze ez tettlegességben csúcsosodhat ki.

Ha erre gondolunk, akkor igen, szélsőséges esetben találó lehet a 'halott' vagy 'élő-halott' megnevezés egy már betegségnek számító öngyilkossági vággyal egybekötött lelki/pszichés állapotban.

Eléggé ismert számomra is ez az érzés. Ameddig nem jutsz ki bármilyen módon is ebből az állapotból, minden nap egy kicsit meghalsz.

Én mondjuk igyekszem javítani a sorsomon, de a depresszió azért rendesen meggátol benne. Magammal küzdök.

Voltam már néhányszor úgy lelkileg, hogy megteszem, de még sohase volt meg a végső elhatározás. Erre igazából annyi a recept, hogy bele kell fogni dolgokba, és ha sikerül, boldogság van, ha nem, akkor úgyis csak az öngyilkosság felé billen a mérleg egy idő után.