Tényleg buta ötlet lenne ha elköltöznék egy teljesen ismeretlen helyre teljesen egyedül úgy, hogy mentális problémáim vannak?

Kiskorom óra pánikbeteg vagyok, nagyjából már tudom kezelni a rohamokat, de vannak nehezebb periódusaim..

A családommal a kapcsolatom szörnyű, csak kritizálnak és lehúznak, a mentális betegségemet tudomásul sem veszik, szerintük csak "hülye" vagyok.

Elkezdtem tavaly egy felsőfokú szakképzést, de abba kellett hagynom más egészségügyi problémák miatt (nem mentális, belgyógyászati problémám volt és elég sokáig tartott kikezelni, így már nem tudtam a vizsgákat teljesíteni..). Azóta itthon vagyok hazaköltöztem, munkát sajnos nem nagyon találtam, csak időszakosat, 1-2 hétig ilyen call-centeres munkákat többnyire.

Kb 2 hónapja már folyamatosan csak a veszekedés megy a szüleimmel minden nap, ha a távolabbi rokonokkal találkozom akkor tőlük is megkapom hogy semmirekellő vagyok stb.

Sokszor gondolkozom azon, hogy elköltözök egy teljesen más helyre, más országba hogy újra tudjam kezdeni tiszta lappal, ne hátráltasson senki a sértegetéseivel és a beszólásaival és hogy találjak valami munkát és ne arról szóljanak a napjaim, hogy felkelek, gépezek és aztán lefekszem (jó, kis túlzással..).

Viszont nem tudom mennyire lenne okos (vagy éppen nem túl okos) ha ilyen állapotban mennék.. Tudom, nyilván amúgy sem lenne könnyű, de vajon mennyire hátráltatná a dolgokat az, hogy pánikbeteg vagyok?

(nyelveket egyébként beszélek, német közép és angol felsőfok megvan, ez nem lenne probléma)