Hogyan tegyem rendbe magam. Folyton csak nyavalygok, sajnáltatom magam és már nem teszek semmit a haladásomért. Hogyan tudok kikecmeregni ebből?

Egyetemre járok és oda, ahova szerettem volna. Rendes családom van és minden rendben van körülöttem.

Tudnék mondani 1-2 dolgot ami zavar vagy bánt, de ezek régen történtek (nem családi problémák) eddig el tudtam ezeket viselni. Most már nem megy tovább. Nem tudom az iskolai feladataimat ellátni. Már nem is akarom. Elhatároztam már néhányszor, hogy változtatok, de nem sikerült tartósan. Jön egy új megpróbáltatás és meg sem próbálok már felkészülni. De lehet ezeket a régi problémákat is csak kifogásként használom, hogy ne tegyek semmit.

Mostanában sokszor vagyok olyan búskomor, de nem hiszem, hogy ez depresszió. Mert nincs igazán kiváltó oka, amire egyértelműen rá tudnám fogni, hogy az okozza. És megvan mindenem amire szükségem van.

Az elején úgyahogy ment a tanulás. Az előző félévem már gyengébben sikerült, de a végén szépen kihoztam, amit lehetett. Most viszont még mélyebben vagyok, mint eddig.

Fizikailag nincs semmi tünetem. Öngyilkossági vágyról meg önkárosításról sincs szó.

Olyan, mintha szándékosan tönkre akarnám tenni magam. Próbáltam már néhányszor összeszedni magam, de folyton visszaestem. Meg ott az az érzés, hogyha eddig nem tettem semmit egy feladatért, akkor innentől úgyis mindegy.

Teljesen motiválatlan és kedvetlen lettem már. Mi lehet a bajom? Hogyan segíthetnék magamon?