Segítségre van szükségem. Elolvasod?
Azt hiszem, legjobb, ha belevágok a közepébe: 21 éves vagyok, egy gyönyörű szép házban lakom, megvan mindenem és gyakorlatilag megkapok mindent. De nincsenek emberi kapcsolataim.
Mindig nagyon okos voltam, nagyon jól tanultam. A szüleim nagy reményeket fűztek és fűznek hozzám. De valami elromlott kamaszkoromban. Elkezdtek cikizni, én meg tűrtem, ameddig lehetett, aztán pedig nem bírtam tovább, és én is elkezdtem rondán beszélni, meg mindenfélét beszólni azoknak, akik szekáltak. A tudásomat felhasználva nagyképűsködtem.
Aztán ezt valahogy nem tudtam levedleni, rajtam maradt. Jó tanuló maradtam, de elég kevesen szerettek középiskolában. Aztán a vége felé egyre rosszabb lett. Mire észbe kaptam, elszállt a kamaszkorom, és én az egészet otthon ücsörögve
töltöttem, átkozva bizonyos embereket és önigazolásokat gyártva a viselkedésemhez. A szüleim nem értették, hogy mi van velem. Az egyik gyerekük egy normális lány, aki állandóan jár ide-oda a barátnőivel, bulizik egy csomót és élvezi a kamaszéveit, a másik pedig állandóan bezárkózik a szobájába, egyre kevesebbet tudnak róla, nem jár el sehova, nem csinál semmit, és hol mindig aggódik valamiért és bocsánatot kér állandóan, hol pedig olyan gorombán viselkedik, hogy hozzá se szólnak fél napig.
Alig vannak barátaim, sok emberrel összevesztem az utóbbi időben. Az utóbbi 3-4 évet azzal töltöttem, hogy barátnő után sóvárogtam, de most rájöttem egy fontos dologra: ha igazán magamba nézek, és igazán őszinte vagyok, tulajdonképpen nem is akarok barátnőt. Félek a lányoktól. Nem tudom elképzelni, mit csinálnék egy barátnővel. Nem a szexre gondolok, azt persze el tudom képzelni, de ezen túlmenően nem. Nem tudom, mit adhatnék neki. Nem tudom elképzelni, hogy elfogadja egy lány a "rigolyáimat". Nem tudom elképzelni, hogy megmaradna mellettem. Tudat alatt nemhogy nem törekszem, hogy barátnőm legyen, hanem egyenesen megakadályozom. Ha meglátok egy szép csajt, és elképzelem, ahogy mellettem sétál, nevetségesen abszurdnak tűnik számomra a kép, még gondolatban is. Sokkal fiatalabbnak látszom, mint amennyi vagyok, olyan, mintha megálltam volna a fejlődésben. Az én koromban egy lány már érett, kész nő (testileg mindenképp).
Barátaim se nagyon vannak. Aki van, azzal nem vagyok őszinte; nem merném például elmondani ezeket nekik, amiket ide leírtam. Azt hiszem, onnantól kezdve oda lenne minden tekintélyem. Ezzel kapcsolatban is riasztó felfedezést tettem: tulajdonképp barátokat se keresek. Hozzászoktam a "szarhoz", ha szabad így fogalmaznom. Olyan vagyok, mint egy megözvegyült öregember, aki már annyi ideje él egyedül, hogy most már az a furcsa számára, ha emberek közé kell mennie, és inkább otthon marad, egyedül, és "elvan" magában. Meg is látszik ez egyébként, mert én sosem tanultam ki a közösségi nyelvezetet. Ha társaságba megyek és különböző embereket kommunikációját kell kezelnem, roppant esetlen és béna vagyok. Próbálok eljátszani valami lazaságot, amit sokszor túlzásba viszek és nagyon félreértenek. Máskor meg annyira elhagyom magam, hogy azonnal leértékelődöm. Az az igazság, hogy nem szeretem az embereket. Nem vagyok hajlandó második esélyt adni senkinek, de ez magamra is igaz. Ha valamit elrontok, fél évig ostorozom magam miatta. Nem bocsátok meg soha.
Nem tanulok most. Mindenki, akit ismerek, vagy tanul, vagy dolgozik, vagy mindkettő. Gyógyszereket szedek és igyekszem kikecmeregni, de elég nehéz úgy, hogy nincs senki, aki húzzon kifelé. Meg úgy egyáltalán, akit érdekelne. Ha a szüleimnek elmondom, hogy sírógörcseim vannak és néha már a kezemben van a kés, akkor anyukám sírva fakad, apukám meg kiabál velem, hogy hogy merem így kikészíteni anyukámat.
Igazából az az elkeserítő, hogy még mindig érzem, hogy nem vagyok ilyen. Még mindig érzem, hogy valahol ott van bennem az a vidám, felszabadult kölyök, aki valamikor voltam. Még mindig megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy ilyen csodálatos időben milyen jó lenne, ha a szép nagy kertünkbe idejönne minden barátom és együtt sütögetnénk. Ez az, amire legbelül vágyom. Társaságra, vidámságra. Hogy szervezzek valamit, valami központjában legyek, hogy szeressenek. Emlékszem, a szalagavatómon nagyon jól éreztem magam és nagyon felszabadult voltam. Ott osztályként együtt csináltunk valamit, mindenki minket nézett, fantasztikus érzés volt. Belül egyszerűen meghalok azért, hogy ezeket a szép éveket élvezni tudjam; táborozni akarok, bulizni akarok, szerelmes akarok lenni, hülyeségeket akarok csinálni, jól akarom magamat érezni, és ki akarok békülni azokkal, akikkel összevesztem, de ezekben már reménykedni se merek. Olyan sokszor, de OLYAN KIB*SZOTT SOKSZOR estem már pofára, hogy még rágondolni se akarok ezekre.
Ezek voltak a rossz hírek. A jó hírek? Nincs jó hírem, úgy érzem magam és úgy élek, mint egy megkeseredett, 80 éves vénember. Itthon nincs semmi családi élet, a szüleim meg követni se bírják, mi történik velem. 4-5 éve lemaradtak. Nincs bölcs nagybácsi, vagy megértő barát, akihez fordulhatnék, de valahol meg is értem. Az igazán kegyetlen meg az, hogy öngyilkos se lehetek, mert tudom, hogy anyukám szíve megszakadna utánam.
(járok pszichológushoz, de szeretnék minél több visszajelzést kapni. Ez a kérdés nem csak ahhoz szól, aki elolvassa, hanem az élethez is. Válaszokat akarok és véget akarok vetni ennek. Tovább akarok lépni.)
válasza:
válasza:Ez most kicsit lehet, hogy eros lesz, de ne sertodj meg:
Tudod mi a bajod? Tul jo dolgod van! De most komolyan. Van eszed, van csaladod, van tehetseged, van egeszseged (nem irtad, de gondolom megvan kezed-labad) es emellett rengeteg idod, hogy agyalj olyan dolgokon, amik ide vezetnek. Nyilvanvalo, hogy ez nem jo ut, mert szenvedsz.
Szerintem egy kicsit zakkanj le onmagadrol es a kovetkezo napokat toltsd azzal, hogy masokert elsz. Menj el egy menhelyre es onkenteskedj! Vagy ha ez nagyon ilyesztonek tunik, akkor kezdd elobb allatokkal. Menj kutya/cica menhelyre es segitkezz ott. A munka egyebkent egyben terapia is (foleg azoknak, akiknek nem kell a megelhetesert gurizni).
Ha olyan nagyon bolcs lennel, mint ahogyan azt gondolod, akkor boldog lennel :) Tenyleg nem bantani akarlak, felre ne erts! Az irasodbol kiderul, hogy ertelmes vagy, de megis van valami ami visszafog, ami gatat emel sajad szellemed elott es ahogyan az ertelem tebenned van, ugy az akadalyok is beloled jonnek. Az akadalyok, amik meggatoljak, hogy boldog/kiegyensulyozott legyel.
válasza:Köszönöm a válaszokat!
#6: a zenéhez amúgy van érzékem, hallás után le tudok zongorázni sok mindent. Egy időben jártam is zongorázni, de mivel egyedül voltam, meguntam és abbahagytam. Szívesen játszanék másokkal, csak nem tudom, mi ennek a módja, meg persze tanulnom kéne.
#10: Blog már készül! Bár azt hiszem, nem mindig fog tetszeni, elég "sötét" hangulatú. Szeretek írni, de eddig leginkább ezen az oldalon éltem ezt ki.
#12.: Azt hiszem, igazad van. Túl jó dolgom van, és nem vagyok lekötve. De sokat segítene, ha a környéken lakna egy-két barát, akivel ki tudok mozdulni néha. Aki van, az nem elég, hogy elfoglalt, ráadásul messze is laknak.
A másik, hogy igazából a szüleim sose voltak túl szigorúak... sose szabtak igazán korlátokat, feltételeket, szabályokat. Valahogy túlságosan lógok a levegőben.
Az önkénteskedésen már gondolkodtam, arra gondoltam, hogy elszegődnék a Madártani Egyesülethez.
#13: A pszichodrámáról is hallottam már, lehet, hogy megpróbálom.
válasza: válasza:Utolsó: jót kérdeztél. Igazából nem vagyok benne biztos. Úgy gondolom, hogy azért sok mindenben más voltam. Életrevaló, cserfes kis srác voltam. De végül is lehet, hogy ilyen adottságokkal ígyis-úgyis ilyenné váltam volna. Nem tudom, mindenesetre úgy érzem, ennek nem így kellett volna történnie.
A blog nincs elfeledve, csak még készül:D
17/L
Én is végig olvastam amit irtál és kár érted!!
Igenis tudsz változtatni az életeden a te kezedben van az irányítás pontosabban az elmédben!! Én is nagyon sokszor úgy érzem nincs értelme az életemnek és ráadásul nekem annyiban rosszabb hogy apukám nincs mert elhagyott kiskoromban nekem is önbizalom hiányom van és a fiúk terén sincs szerencsém mert még nem volt barátom azért mert féélek tőlük:/ ja és ráadásul azért mi nem állunk anyagilag olyan rózsás helyzetben. Elkezdtem olvasni meditációs könyveket, agykontroll könyvet, régebben alkalmaztam is meg meditáltam de ennek se látom mindig értelmét meg nincs kitartásom pedig tudom, hogy az segítene :) most ennyi jutott eszembe így hirtelen ha gondolod akkor írhatsz privátban is és akkor ott még tudunk beszélgetni ha gondolod :)
válasza:Nyah. Nem leszek szép és összefüggő és azt hiszem megértésem sincs most túl sok tarcsiban. Nem hiszem h arra lenne szükséged, hogy sajnájjalak, vagy igazándiból bárki sajnáljon. Egy érzelmi gödörben vagy, én is voltam, leszek is még talán. Pár személyes tapasztalat viszont:
1: huszonévesnek lenni nehéz. én 23 éves leszek és néha majd belepusztulok. nem segít senki, nem számíthatsz senkire igazán, neked kell kitapasztalni mindent... eh.
2: nincs olyan nyomorúságos teremtmény ezen a földön akit ne lehetne szeretni. a kapcsolataimban (no nem mindben, de azért párban) sokszor gondolkoztam, hogy váó, itt ez a gyönyörű okos lány, vajon mit nyújtok én neki én földi halandó? és mégis.. a végén az derült ki h ő is így érez velem kapcsolatban. ki gondolta volna? találsz majd valakit, ne aggódj. nagy a kék égbolt és sok lány él alatta (és fiú. ezért nekem duplán jó :P)
3: legyenek álmaid. hidd el, hogy egyszer, valamikor majd jobb lesz. képzeld el magad 5 év múlva. erre persze mindenki az mondja, hogy nem tudja. Na ez viszont baromság. Mindenki vágyik valamire. Nem kell reális cél legyen, csak valami amin gondolkodhatsz mikor már végképp nem érted, h a piruvát-coa ból hogy lesz mevalonát-coa. (mevalonát mutázzal természetesena, b12 kofaktorral, oda visszaható egyensúlyi reakcióban (hátha kiváncsi lettél))
4: csinálj valamit. a tétlenség a lélek halála. vagy ilyesmi. 21 vagy és nem tanulsz? miért is nem? vannak tök jó egyetemek, ingyenes az oktatás, az első félév sehol sem olyan gyilkos, aztán meg úgyis lesznek barátaid.
és ezzel el is érkeztünk az ötödik ponthoz
5:segíts magadon vagy a Jóisten se segít meg. ez a véleményem a vallással kapcsolatban is, de ez szubjektív. Én is sokszor gondolkoztam h lehet h a vallás segítene, de valahogy... magamévá teszek egy eszmeredszert, ami pontosan meghatároz mindent. olyan mint ha főzés helyett mirelit kaját ennél. én nem érzem h közelebb visz a gödör széléhez, szerintem ez egy olyan valamit kicsit magadért kapaszkodó. aztán ha majd megint tipp topp vagy, építheted annak az istennek az országát, amelyikét csak akarod. Amúgyis Isten nem tűzoltó, h csak akkor zargasd ha baj van. (ezt nekem bigott katolikusok mondták... most gondolj bele, csak akkor járnál templomba, meg fizetnél egyházi adót, ha bajban lennél. minő eretnekség)
öhm n+1 pont: ne fájdítsd szegény őseid szívét. sokszor csábító, hogy anyunak elpanaszold mi a baj. tudom. de vedd számításba h neked már a saját lábadon kéne megállnod, és őt talán elkeseríti h nem tudott felkészíteni, és így lát. tudom.. tudom roppant nyomi helyzet, h az ember nem sírhat az anyjának, mert akkor az anyja jobban sír mint ő.... de szokj hozzá, jobb lesz úgy mindenkinek.
nyeh, mit akartam még... n+2: ja igen: ne vedd magad túl komolyan. de tényleg, az élet szar, meg rövid, egyel több indok h viduljunk amig csak lehet.
n+3 (csak úgy özönlenek a pontok): higyj magadban. tudom, hogy ez annyira elcsépelt közhely, hogy ha két tucat markos legény átmenne rajta cséphadaróval, akkor semmi kölönbséget, nem látnál, és tudom h nagyon nehéz. de igazából csak döntés kérdése. Hajrá! Hazudd magadnak h jobb vagy mindenkinél! Juppi! és tanácsok. ha már úgyis azt mondtad h szeretsz kérkedni akkor ez hova tűnt?
n+4: mitis... mitis.. testéverek! rájuk mindig számíthatsz!
n+5:család! szervezz közös nyaralást!
n+6: alkoss. az jó.
n+7:elfelejtettem, pedig fontos volt.
n+8:fontos, eszembe jutott: ne menj orvosi egyetemre mert nem a barátod. akárhogy hitegetnek is...
n+9:elfogytak a pontok
Nah ennyi lett volna. Ha örülsz, és poldog vagy, hogy kaptál...
n+10:elismerésre vágysz, de az igazi elismerésd csak a saját sikereid fogják meghozni magad számára, magadtól (mert szerintem ilyen vagy és pont)
szóval ha örülsz, hogy kaptál pontokat, méghozzá n+10 et, és hálás, boldog bálna lettél (nem súlykérdés csak a bálna alliterál a boldogra, opcionálisan lehetnél boldog búbosbanka is, de azt hosszú leírni), akkor nyugodtan írj bele a privátszférámba kapsz még.
Amúgy meg úgyis a te dolgod, mert beleszólni nincs jogom. Ahogy egyszer egy ihletett pillanatomban mondottam volt: Mindenki úgy cseszi az életét, ahogy akarja. (Bár lehet h ezt inkább idéznem kéne valakitől és úgy jobban hangzana. És most nem lektorálom magam, mert nincs kedvem, úgyhogy fogadd... ahogy akarod.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!