Tényleg stresszel ez, csak nem tudok róla?

Én se túlzottan szeretek tanulni, ráadásul nem tudok koncentrálni, és én is unom a tanulást, mint kb. bárki más.

Csak nekem nem az a túlélési módszer válik be, hogy több napot pihenek, majd utolsó egy-két napon reggeltől-éjjelig, hanem az, hogy még két órányi tanulást is több napra felosztok.

Felosztva jobban tudok koncentrálni, nemcsak a rövidtávú, vizsgáig tartó memóriámban marad meg, hanem hónapok múlva is emlékszem (és tényleg), és úgy érzem, nálam ez a módja annak, hogy a) ne legyen lelkiismeret-furdalásom, b) bízzak a tudásomban, és nyugodtan menjek a vizsgára.

Van persze, hogy halogatok, és van olyan is egyszer-egyszer, hogy egy számonkérés közeledte későn jut el a tudatomig. Ilyenkor szabadidő nélkül neki kellene feszülnöm. Ettől a tudattól, hogy nem lesz szabadidőm, nem tudok koncentrálni, még többet gépezek, még többet gondolkozom el, nem haladok. Szóval engem a vizsga közeledte nem motivál.

De nemcsak hogy azt látom, hogy 250-300 emberenként van egy hasonszőrű, hanem "be is szólogatnak".

Nem sajnálod az idődet?

Kell egy-egy egész nap, amikor pihensz.

Tudományosan bizonyítottan se jól csinálod.

Stresszelsz. Nem tudsz róla, de stresszelsz.

Ezek a beszólások rosszul esnek.

Egy erős személyiségről lepattannának, ha pedig a többiek nem hagynák békén, még a képükbe is nevetve.

Engem letörnek.

Hogyan hárítsam el, már ha egyáltalán nekem van igazam?

Kérlek ne pakoljátok át a kérdést, mert direkt mentális egészség-kérdésként szeretném feltenni.

Mellesleg van szabadidőm, tegnap és ma is volt programom, sőt, holnap délelőtt is lesz, amit az tesz lehetővé mellesleg, hogy a keddi zh anyagát óráról órára átnéztem - nem több idő, mint heti 3/4 óra -, és ehét szerda óta napi 1 órát foglalkoztam vele. Ha ez nem így lenne, akkor zh-ig folyamatosan tanulhatnék.