Ideges vagyok, és rettentően bizalmatlan. Vajon meddig fog ez még tartani? Mit tegyek?

Sok minden történt, sok rosszat átéltem. Nem bíztak bennem, néha okkal, néha ok nélkül bántottak meg, mégis kitartottam. Hibáztam, és be is láttam a hibáim, de azt nem vagyok már képes eltűrni, hogy csak én legyen a bűnös. Férjem átvette munkatársai szokását, akik folyton a feleségeiket, barátnőjüket hibáztatják. Sokféle emberrel dolgozik együtt. Hallottam történeteket arról, hogy xy felesége a szomszéddal csalta meg, a másik eltartassa magát, a harmadik meg állandóan csak veszekszik a férjével. Férjemnek is bemagyarázták, hogy a nők mind ilyenek, és én is biztos megcsalom, meg hasonlók. Be is bizonyítottam, hogy nem vagyok egy mihaszna nőszemély, és hűséges vagyok, és gondoskodó. Alapból amúgy ilyen vagyok. Túl sokszor lettem meggyanúsítva, és a férjem képzelgései miatt túl sok veszekedés volt. Állandóan meg kellett magam védenem magam azoktól a vádaktól, akik értek engem a férjem részéről. Amikor elvesztettem az állásom, alig telt el egy hét, de állandóan veszekedett velem, hogy keressek munkát. Természetesen megnéztem több munkalehetőséget is,és mivel optimista hozzáállású vagyok, ezért próbáltam pozitívan felfogni a dolgokat. Amíg nincs munka, addig több időt tölthetek a családommal, lesz időm egy tavaszi nagytakarításra, és kicsit szusszanhatok is. Közben persze munkát is kerestem. És mert nem szedtem nyugtatót az végett, hogy munkanélküli vagyok, úgy lettem elkönyvelve, hogy én nem is akarok újból munkába állni, csak eltartatni magam a férjemmel. Korábban őt is elbocsájtották az állásából, és fél évig itthon ült. Az én fizetésemből éltünk, és be kellett húzni a nadrágszíjat, de mégsem ítéltem el őt azért, mert kirúgták. Ő is keresett, nem keresett, végül talált munkát. Úgy gondoltam, hogy ha már házasok vagyunk, és van egy csodaszép kislányunk, akkor ki kell tartanunk egymás mellett jóban rosszban. Szóval bizonygatnom kellett, hogy nem vagyok lusta, nem akarom magam eltartatni, és még sorolhatnám. Végül férjem dobott ki. Pár nappal később szóltak, hogy enyém a munka, mehetek dolgozni. Férjem ezután visszaakart jönni hozzám. Én viszont már nem tudom tovább elviselni őt. Megutáltam örökre! Csak azt bánom, hogy bármilyen szituációba is kerülök, egyből kiakadok, és iszonyat dühös vagyok. Nem tűröm el, hogy bárki is bármit állítson rólam, főleg, ha ez nem igaz. Mérges vagyok, és ez csak rosszabb és rosszabb. A váláson túl vagyunk. Azóta van egy új párkapcsolatom, de nem tudok toleráns lenni az új párom fel. Amint észreveszem, hogy ugyanazokat, vagy megközelítőleg ugyanazokat mondja vagy csinálja, mint ex férjem, akkor kiborulok. Nem szeretnék újabb csalódást, és azt sem szeretném, ha kidobnának megint.