Pánikbetegségben és/vagy hipochondriában szenvedők tudnának segíteni?

Szia, arra gondoltam, belinkelem egy korábbi hozzászólásomat saját esetemmel kapcsolatban: http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__3.. 5. válasz.

De a témával kapcsolatban javaslom, hogy nézz körül itt, a gyakorikérdések.hu honlapon! Kívánom,hogy jöjj rendbe, úgy ahogy én is úrrá lettem ezen az állapoton!

Szia, minden jót, és írj, ha van kérdésed!

pánikbetegséggel még nem volt tapasztalatom, viszont iszonyatosan hipochonder lettem körülbelül fél éve. az egész úgy kezdődött, hogy a hüvelynyílásom mellett egy kisebb csomót vettem észre, körülbelül egy borsónyi nagyságú volt. úgy voltam vele, pattanás vagy szőrtüszőgyulladás. kit érdekel? eltelt 1 hónap. 2. 3 és így tovább.. néha teljesen eltűnt, aztán pár napra megint előjött.. egyre biztosabb voltam benne hogy csak szőrtüsző.. közel egy év után egyik napról a másikra mint egy dió, már ülni sem tudtam. ekkor szántam rá magam, hogy megmutassam egy orvosnak. megjött a diagnózis.. Bartolin mirigy tályog (: azonnal befektettek a kórházba, aznap meg is műtöttek. 3 napig bent tartottak, össze sem varrták a sebem.

Na de úgy képzeld el, hogy az ezt megelőző nyaramat mandulagyulladással, középfülgyulladással töltöttem, vállat vonva hogy hmm majdcsak elmúlik.. semmi nem érdekelt soha. Ez el is múlt, azóta sem jött elő (lekopogom ne is jöjjön, mert borzalmas volt..)

szóval amint megvolt ez a kórházas incidensem, azóta rettenetesen odafigyelek magamra, hatalmas traumaként fogtam fel. Ekkor kezdődött hogy nagyon is túlzottan kezdtem odafigyelni magamra... Aztán rájöttem, ha túl sokat figyelgetem magam, egy idő után már ha fura illatot érzem, abból is arra következtetek hogy agytumorom van... Annyira bemeséltem a műtétem után hogy minden egyes apró semmiséggel kórházba kell menni, hogy a végén már anyám kezdett el velem üvöltözni hogy nem vagyok normális. Kicsit észbe kaptam ekkor, hogy tényleg nevetséges amit csinálok... Ekkor rájöttem, hogy a legegyszerűbb dolog, ha a folyamatos aggódás helyett inkább megelőzöm a dolgokat. elkezdtem sportolni, egészségesen táplálkozni, az olyan dolgokon egy pillanatig sem aggódni ami engem hátráltat és soha nem fog magasabb célok felé sarkallni, emellett béres-cseppet és c-vitamint szedek. persze azóta is néha bemesélek magamnak 1-2 betegséget, viszont 1-2-3 hetet megvárok a pánikolással. ha annyi idő alatt elmúlik, akkor csak egy sima hullámvölgy van a testemben :)

remélem segíthettem legalább egy kicsikét neked :)