Pánikbetegséggel és depresszióval lehetséges a leszázalékolás?

Ez mind szép és jó, csak felkellene már fognotok, hogy a depresszióról csak és kizárólag te magad tehetsz, és csak és kizárólag te magad tehetsz ellene! Fél percig tart belőle kilábalni, csupán megfelelő hozzá állás szükséges. Abba kell hagyni, az önsajnálatot, a múltal való foglalkozást, meg a nem létező jövőtől való rettegést. Élvezni az életet, örülni annak, hogy élsz, hogy itt vagy, hogy van mit enned az nap. Ennyi. Vége a depressziódnak! Ehelyett, te dolgozni se mennél, hanem az ágyban fekve forognál a depis gondolataid körül, hát ez nagy ötlet!!!!

Tapasztalatból beszéltem, a depresszió oka TE MAGAD VAGY, TE KREÁLTAD, ÉS CSAK TE TUDSZ ELLENE TENNI. Nem a jövő héten, nem is másnap, hanem most azonnal! Értsétek már meg, a depresszió = rossz gondolatok. Akkor mi a megoldás? A többit rád bízom. Csak hagyjátok már abba a sírást rívást, mert undorító. Én is voltam depressziós, éveken át, de sose rinyáltam ennyit, mint ti. És 1 napig tartott abba hagyni a depresszív gondolkodást, és észre venni a tényt, hogy nincs SEMMI OK ARRA, HOGY ROSSZUL ÉREZZEM MAGAM.

"depresszió = rossz gondolatok. Akkor mi a megoldás? A többit rád bízom."

Ne legyél már ilyen nagyképű, utolsó! Csak nem azt sugallod, hogy a depresszis menjen a Vidám Parkba, azt kész is? Marha

Sajnos a pszichés betegségeket nem kezelik betegnek.

Én nem tudok idegen helyen wczni.

Az egész iskolát rettegve éltem le.Egész nap nem ittam semmit és még így is sokszor nagy baj volt.Úgy megtelt a hólyagom,hogy azt sem tudtam mit csináljak,úrrá lett a pánik rajtam,hogy még 5-6 óra mire hazaérek,addig ezzel a fájdalommal kell együtt lennem.

Ez teljesen megnyomorítja az embert.

De nem ismerik el,azt várják,hogy te így élj,mint az egészséges emberek,menj be és napi 8-12 órában így élj.

Itthon végezhető munka pedig mind kamu.

Nem élsőködni akarnak ezek az emberek,hanem dolgozni.

De sajnos itt csak azt tekintik betegnek,akin látszik is.

Az egészséges emberek meg azt sem tudják mi az élet,nekik természetes,hogy egészségesek.

Kedves Mindenki!

Igaz, most 2015 van, remélem még olvassátok ezt a blogot.

Először is:Mi az, hogy ennyi fogyatékost fújt össze a szél?

Tudod, én is fogyatékos vagyok, ahogy te írtad, és képzeld nem tehetek róla. Privát gondoltam írok neked, de inkább nem teszem. Én is voltam depis, elég komolyan, de ahogy az előttem szóló írta seggberúgtam magam, és felálltam...

Persze nem a fogyatékosságom miatt voltam depis, bár lehetnék, hisz semmilyen álmom nem teljesülhetett amiért a fogyatékosságom létezik... Ti, akik tök egészségesek vagytok, nektek fogalmatok sincs, hogy milyen sok gonddal küzd egy valóban fogyatékkal élő személy, akár vak, akár mozgi, akár hallás vagy értelmi fogyatékos... Nem tudjátok milyen az, amikor az igen önsajnálat csak húzza húzza az embert lefelé... Ja, és én is dolgozom, gyerekeket neveltem, de azért nem ganéjozom le a másikat. Tudod ki az ingyenélő? Az aki az aluljáróban koldul. Na, az az ingyenélő.

Bocsi!

És a szociális fóbiával mi van? Szerintem bizonyos szempontból rosszabb, mint a depresszió, illetve gyakran depressziósak lesznek azok, akiknek fóbiájuk van. Állandó stresszben, szorongásban élni nem könnyű, olyan fizikai tünetekkel jár, mint pl a kézremegés, ami miatt bármi olyan munka, ahol a kezeddel kell valamit pakolni vagy csinálni, az már alapból nehéz. Én hivatalos papírokat alig tudok aláírni, ha közben néz az ügyintéző. Az idegesség nálam gyomorproblémákat okozott, amitől lefogytam, és nagyon nehezen tudok koncentrálni olyan helyzetekben, amikor rám jön a félelem. Bármilyen telefonálással kapcsolatos munka alapból ki van zárva. Oké, hogy erőt veszek magamon, kimozdulok a házból és csinálom a dolgom, de mi lesz évek múlva? Milyen hatással lesz a sok stressz a szociális fóbiások egészségére? Vagy ha fizikailag nem is, de lelkileg összeroppannak a teher alatt?

Nem mondom, hogy feltétlenül a leszázalékolás a megoldás minden ilyen esetben, de valahogyan figyelembe kellene venni, hogy vannak olyan emberek, akik nem képesek úgy dolgozni, mint mások.