Mennyire fojtjátok vissza az érzéseiteket? Miért?

Én a külvilág szemében egy mosolygós, életvidám lány vagyok, aki mindenkivel kedves, segít, ahol tud. Belül meg csak aszalódom. Az érzéseimet a legjobb barátomnak szoktam elmondani, még a családomnak sem nagyon mutatom ki, és mindenki irányában közömbös vagyok, kivéve azt az egy embert. A dühömet mindig visszafojtom, a négy fal között néha sírógörcsöket kapok, akkor felszabadul egy kicsit. Nem túl jó érzés, de kiszolgáltatottnak érzem magam, ha kimutatok bármit is.

Én mindig kimutatom, mit érzek. Ha feldühít valami, akkor nagyon ideges leszek, ha meg meg akarok valakit ölelni a családból, egyszerűen felállok, és odamegyek a konyhába, megölelem Anyukámat. Én azzal magyarázom, hogy: Túl szenvedélyes vagyok :DD