Lehet e káros hatása a Depeche Modenak?

Hallod, én is voltam hasonló állapotban, és még csak DM-t se nagyon hallgattam. Az én esetemben az volt a gond, hogy világ életemben számkivetett voltam. Anyám ovis korom óta folyamatosan ordibált velem, sértegetett, stb. A suliban aztán rám ragadt egy buta csúfnév, én meg a hülye fejemmel túlságosan komolyan vettem. At o.társaim eszre vették, hogy érzékeny vagyok, és egyre csak bántottak. Nem csak szavakkal... Megvertek, leköpdöstek, stb. Anyám meg nem tett SEMMIT. Megmondta h az én bajom, miért kezdek el bőgni mindenen. De közben ő volt a leegrosszabb. Mindent tönkretettt amit szerettem. Nagy hobbim volt, hogy ilyen apró gyöngyökbol mindenfélét fűztem. Erre ő fogta és kiszórta a több csomagnyi gyöngyömet a földre. Meg ilyenek. Apám egyszer elvitt pszichológushoz, az valamit segitett. De aztán még rosszabb lett a dolog, és egy párszor még meg is vagdostam a kezem. Aztán találtam magamnak egy új hobbit, az írást, amelyben el tudtam képzelni a jövőt. Aztán egyszer ránéztem az összevagdosott kezemre, és hányingerem lett magamtól. Eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Valahogy az életemnek mintha lett volna egy kis értelme. És nekem ebben konkrétan a zene is segített. Elkezdtem rockot és metált hallgatni, és ez valahogy javított a hangulatomon. Szóval szerintem az egész csak elhatározás kérdése.

És hogy ne csak offoljak: Szerintem próbálkozz meg a pszichológussal, hátha segít. És járj többet társaságba. Az rajtam is segített. :)

Értesíts, hogy mire mentél :) Drukkolok neked :D

Hát igen, a Depeche Mode az a bonyolult lelkületű és érző emberek kedvence. Nem véletlenül jellemezték úgy a zenéjüket, hogy az emberi lélek legmélyebb bugyrait bejáró zene és filozófia.

Én egy ma már 41 éves férfi vagyok és vállalom, ha kinevettek amiatt, amit leírok.

17 éves srác voltam, még a rendszerváltás körül, amikor a középiskolában mindenki utálta a Depeche Mode-ot, mondván, hogy nyomasztó, fekete és gyászos. Annyira utálták, hogy ez keltette fel bennem az érdeklődést. Hosszú évekre lettem Depeche Mode-os. Fekete ruhák, külsőleg teljesen Dave Gahan-t utánozva frizurában, öltözködésben stb. Aztán később a vidámabb zenék felé fordultam, azt hittem, hogy vége a DM korszaknak. Nagy francokat. Kb 17-18 évig szunnyadt bennem rejtve, néha meghallgattam őket, kimentem a koncertjeikre, de nem jelentette már ugyanazt, amit régen. Aztán tavaly nyáron elhagyott a párom 15 év együttélés után és mély depresszióba kerültem. (Igen, egy 40-es erős férfi is juthat ide) És szinte drogként került elő a Depeche Mode zenéje. Már nem vagyok olyan külsőséges, mint fiatalon, de újra zömében feketében járok, olyan stílusú ékszereim vannak (pl a koponyás gyűrű, ami jellegzetesen Dave-es) és állandóan őket hallgatom. Bár mostanában inkább Dave Gahan szólólemezeit. Iszonyat jó számok pl a B oldalak a kislemezeiről.

Csináltam egy listát, nálam ez megy folyamatosan a gépen a háttérben, hallgassátok meg:

http://www.youtube.com/watch?v=zSdF1bJbwHA&list=PLs_F6hBQ6-z..

Szia! Engem egyszer kapott el hasonló érzés. A hitgyülekezetes izéknak ne higgy, agymosás! Ha szeretnél írj privátba, szívesen beszélgetnék veled!

15/L