Hogyan tudnám meggyászolni?

Júniusban lesz negyven éve, hogy meghalt apám, és eddig nem tudtam meggyászolni. Az én időmben még egy fiú nem sírhatott, az olyan "lányos" dolog volt. De sajnos egyébként sem éreztem késztetést rá. A temetésen majdnem felnevettem, nem jókedvemben, hanem mert annyira nem tudtam magammal mit kezdeni. Később szőnyeg alá söpörtem a problémát, igyekeztem túltenni magam rajta. Fél évvel később anyám elköltözött egy pasihoz, egyedül maradtam. Akkor kezdtem a középiskolát, tehát az önfenntartás volt a fő elfoglaltségom. Éjjel vagont raktam, nappal suli. Később jött a család, megint nem volt magamra fordítható időm. Most olvasom, hogy a tartós érzelmi megrázkódtatás betegségekhez vezethet. Nekem azokból kijutott rendesen, főleg az elmúlt húsz évben. Nem tudom, hogy valóban apám halála váltotta-e ki ezeket, nem is emiatt érdekes az egész. Csak valahogy úgy érzem, van egy lezáratlan ügyem. Szeretném végre meggyászolni szegény öregemet, csak nem igazán tudom, hogy fogjak hozzá. Ha van valakinek ötlete, szívesen veszem.