Egy furcsa, egy pszichológiai kórképpel nem összehasonlítható problémát észlelek mostanában magamom. Szerintetek?
Nos az a gondom, hogy történtek az életemben kemény dolgok, anyum mióta eszemet tudom depressziós , már megpróbálta megölni magát, rákos betegek voltak a családban akiknek végignéztem a szenvedését stb. De ez régen volt, akkor azthittem , hogy én nagyon erős vagyok mert nem érintett meg a dolog. De pár hete kiderült , hogy anyum is rákos lett, azóta mintha kicseréltek volna.
Mivel erre a problémámra elkezdett minden dolog fájni, például már többször kiakadtam a legjobb barátomra , és a barátnőjére , hogy miért vannak a környezetemben amikor együtt vannak, pedig mindkettőjüket nagyon bírom.
Nem lettem zárkózott mint egy depressziós , hanem mindig mondom a problémáimat, sokszor alkoholba, vagy fűbe folytom el őket , ha már nem akarok mások idegeire menni.
Viszont vannak olyan időszakok is amikor nagyon pörgök , nagyon imádok mindent, és mindenkit és tenni akarok.
Magányosnak érzem magam pedig vannak barátaim , akikkel nagyon sok időt töltök , sokat járunk szórakozni. Világfájdalmam van mert nincs barátnőm pedig lehetne , nincs sem testi akadálya meg semmi, illetve visszasírok mindig egy lányt az életemből.Tudom a problémát de egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele már.
Tehát a problémáimat van kivel megbeszélnem , és meg is beszélem , de mégis nagyon fáj a lelkem sok minden miatt.
Volt , hogy mikor gyógyszerre ittam behalucináltam egy sötét dolgot. De azt már tiszta fejjel is láttam egykétszer a házunkban.
Illetve még van egy olyan tünet , hogy ha van valami vicces dolog akkor néha úgy elkezdek röhögni , mint egy pszichopata.
Szerintetek mi lehet a bajom?
18/F
Nem azt írta a kérdező, hogy haldoklik az Anyja, hanem azt, hogy rákos. Amíg nem áttétes, addig nem haldoklik, gyógyítható, legalábbis egy ideig. De ez mindenkiben ott lappang, mindenkiben vannak rákos sejtek, kérdés, mikor törnek felszínre, mikor szaporodnak olyan mértékben, hogy már tumor szintjén vannak.
Ne temessük már a rákosokat rögtön...6 éve volt nőgyógyászati tumorom. Műtéttel, kemoterápiával.
Mami! Lehet, igazad van. Nem tudom. Mikor kaptam a kemoterápiát, minden mellék hatásnál rosszabb volt, ahogy férjem, gyerekeim reagáltak. Azt a fájdalmat a szemükben,
viselkedésükben..
Nem vitatkozom. Egy rákos másképp látja.
De a reményt nem vehetjük el. Sem a betegtől, sem a kérdezőtől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!