Egy furcsa, egy pszichológiai kórképpel nem összehasonlítható problémát észlelek mostanában magamom. Szerintetek?
Nos az a gondom, hogy történtek az életemben kemény dolgok, anyum mióta eszemet tudom depressziós , már megpróbálta megölni magát, rákos betegek voltak a családban akiknek végignéztem a szenvedését stb. De ez régen volt, akkor azthittem , hogy én nagyon erős vagyok mert nem érintett meg a dolog. De pár hete kiderült , hogy anyum is rákos lett, azóta mintha kicseréltek volna.
Mivel erre a problémámra elkezdett minden dolog fájni, például már többször kiakadtam a legjobb barátomra , és a barátnőjére , hogy miért vannak a környezetemben amikor együtt vannak, pedig mindkettőjüket nagyon bírom.
Nem lettem zárkózott mint egy depressziós , hanem mindig mondom a problémáimat, sokszor alkoholba, vagy fűbe folytom el őket , ha már nem akarok mások idegeire menni.
Viszont vannak olyan időszakok is amikor nagyon pörgök , nagyon imádok mindent, és mindenkit és tenni akarok.
Magányosnak érzem magam pedig vannak barátaim , akikkel nagyon sok időt töltök , sokat járunk szórakozni. Világfájdalmam van mert nincs barátnőm pedig lehetne , nincs sem testi akadálya meg semmi, illetve visszasírok mindig egy lányt az életemből.Tudom a problémát de egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele már.
Tehát a problémáimat van kivel megbeszélnem , és meg is beszélem , de mégis nagyon fáj a lelkem sok minden miatt.
Volt , hogy mikor gyógyszerre ittam behalucináltam egy sötét dolgot. De azt már tiszta fejjel is láttam egykétszer a házunkban.
Illetve még van egy olyan tünet , hogy ha van valami vicces dolog akkor néha úgy elkezdek röhögni , mint egy pszichopata.
Szerintetek mi lehet a bajom?
18/F
A kábszer, meg a pia.
Épp tegnap sírt itt a TV-be egy srác. De ő már öreg volt, vagy 22 éves, azt zokni . Neked van még időd. Egy kevés.
Ha ez a normális, akkor miért nem érzik másik szarul ettől, mint én? A hangsúly ottvan , hogy túlreagálom a dolgokat, és már a barátaim idegeire megyek a problémáim hangoztatásával, de ha megpróbálom elfojtani a dolgokat és nem mondom el akkor meg hihetetlenül szarul érzem magam, és akkor kitörésszerűen jön ki belőllem. Igazából persze , persze megkell beszélni a problémákat, de amikor egy jóhangulatú sörözést baszok el azzal, hogy panaszkodok a haveromnak aki a barátnőjével van ott ,hogy nekem milyen rossz meg minden, meg hogy ők tehetnek erről , akkor az egy kicsit durva.
Úgy érzem kicsit magam, mintha valami rossz ember lakozna néha bennem aki úgy akarja megoldani a problémáját ,hogy másokat hibáztat és iszik meg drogozik.
Egy családtagunk betegségét nehéz feldolgozni. Nem tudsz mit kezdeni a helyzettel, ami érthető. Rákos betegek mikor megtudják, első reakciójuk a tagadás. Ez nem lehet igaz...
Ez vonatkozik a hozzátartozókra is. Javasolnám, keress olyn embert, akinek a családjában már volt ilyen. Vele tudod igazán megbeszélni, hiszen ők értik. Aki nem próbálta, nem volt benne, sajnálaton kívűl nem tud neked mit mondani.
Sokan vannak, akiknél volt ilyen betegség. Esetleg nem tudsz róla, mert ez nem olyan, amit világgá kürtölünk.
Drog, pia tényleg csak ront a helyzeten. Gondolj abba is, Anyukádnak van most más baja is, ne idegesítsd feleslegesen. Ha van testvéred, nagyszülők, velük is beszélhetsz. Lehet, észre sem veszed, most szükség van Rád.Gondoskodj Anyukádról. Ha kemoterápiát kap, bizony hányni fog, nem lesz étvágya.Tudakold meg, mire van kívánója, szerezd be, vidd haza. (Annak idején banánon, és mákos rétesen éltem.) Beszélgess vele, kísérd el a kezelésre, vigyél neki újságot. Sorolhatnám...
Írhatsz nekem is, segítek, ha tudok.
Először is szakembernek kellene kibeszélni magad aki tudni fogja merre tereljen gondolatilag, miképp provokáljon ki belőled erős érzelmeket-- tehát keresd fel a lakókörzetedben az első pszichiátert és annak mond el milyen feszült vagy. A barátaidnak hiába panaszkodsz ők nem értenek és nem is érzik a te fájdalmaidat, vagy félelmedet, szorongásodat --de ha így megváltoztál el is veszítheted őket mert teherré válhatsz számukra.
A súlyos betegséget végig nézni a halállal szembesülni a legnehezebb lelkileg és feldolgozni csak szakemberrel lehetséges. Addig menj el amig önmagadon nem kezdesz betegség tüneteket produkálni, mert akkor már gyógyszereket is adhatnak amire nem jó rászorulni-
De fogadd meg, hogy fegyelmezett maradsz nem iszol nem nyúlsz kábszerhez semmi baromsághoz, hisz azzal semmi nem lesz se jobb, se szebb se pedig megoldott, csak bele hülyülhetsz"!! szóval légyszi, maradj erős és EMBER, fogadd el hogy az élet sajnos véges-- tehát használd ki a sajátodat minden fájdalom ellenére!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!