Mi az életvidámság titka?

Hallgass sok vidám zenét:)

Mosolyogj még ha esetleg nem is esik mindig jól, egy idő után megszokod.

Ha ideges vagy esetleg akkor főzz egy forró teát az lenyugtat.

Keresd mindenben a jót és ne a rosszat.

Legyél sokat a barátaiddal.

Gondolj mindig jóra és ne emészd magad a rosszan.

ÉS hidd el az életvidám embereknek is vannak rossz napjaik. Lehet hogy ritkábban , de mindenkinek vannak.

Tanulható! :)

A kulcsa a megismerés és az elfogadás. Először is önmagunk megismerése és elfogadása és aztán az egész világé. Keresgélj önismerettel foglalkozó könyvek vagy írások után. Informálódj a világról, legyen az természet vagy civilizáció :) A lényeg a világ rendjének, szabályainak megfigyelése, megértése, elfogadása. tudni kell elfogadni a rosszat és megbocsátani azt másoknak, és ugyanakkor folyamatosan jó cél, harmónia felé törekedni, bízni az életben, azaz elfogadni az életet... változtatni, amin tudunk és érdemes; és elfogadni, amin nem tudunk változtatni.

olvastam egy nagyon jó gondolatot egyszer: "Az embernek csak akkor van joga lenézni a másik emberre, ha segít annak talpra állni." Én úgy értelmezem, hogy csak akkor ítéljünk, ha az ítélettel segíteni akarunk, felemelni a másik embert, tanítani, és nem csak sértődöttségből büntetni, elzárni őt (lásd.: börtönrendszerek) eltüntetni (halálbüntetés).

Bert Hellinger szerint a fő ok, hogy szeretik az anyukájukat! :D :D :D

(És ez nem vicc. Keress rá a névre a neten és olvasgass! Ha érett vagy rá, érdemes. Ha nem, ártani akkor sem fog.) ;)

14:38 én imádom az anyukám, mindenkinél fontosabb nekem, ha egy napra elmegy, már hiányzik és nagyon féltem, de nem vagyok túl életvidám..

kedves kérdező: egyetértek a többiekkel, csak annyit még, h. vegyél mindent lazán és ne töprengj semmin túl sokat, én is ezt csináltam egy ideig és tényleg bevált valamilyen szinten, csak aztán nagyon elromlottak a dolgok.. De nem teljesen tanulható. Vannak olyanok, akikben ez genetikailag bele van kódolva, egyszerűen ilyen a természetük.

Velem nagyon sok szarság(elnézést)történt már,mégis jó arcnak,vidám embernek tartanak.Én azt mondom,hogy mindig ki kell tűznöd magad elé egy célt,a küzdés erősebbé tesz,sok rossz dologgal találkozhatsz közben,és egy idő után ezekre már nem igazán figyelsz,erényt kovácsolhatsz belőlük.Ha pedig elérted a célod,elégedett vagy ami boldogságot okoz.Mások azt vallják,hogy aki mindig küzd legyengül,depis lesz stb.

Én csak a saját tapasztalatomra tudok támaszkodni.

Remélem segítettem.

Szerintem van olyan ember aki alapból ilyen vidámnak születik. Én ismerek ilyeneket. Az olyan emberek mint én akik hajlamosak a melankóliára, a vidámság kemény munka de elérhető.

Egyértelműen tanulható. Például a Buddhisták azt mondják, hogy az átlag ember mindig valamitől boldog. Mert sok fizut kapott, mert jó kocsija van, mert sokan rámosolyogtak. De mi lenne ha nem valamitől lennénk boldogak csak egyszerűen elhatároznánk, hogy márpedig én boldog leszek. Ez nem valami 'bamba optimizmus' hanem kemény munka, elhatározni, hogy történjék bármi én akkor is törekszem arra, hogy jó kedvem legyen. Ha ez az elhatározás megvan, akkor egy idő multán láss csodát sok probléma már nem is lesz olyan súlyos, és az ember egyre inkább észre veszi a jó dolgokat amik felvidítják.