Utálom az élet (em) et. Mit tegyek?

Nem is tudom hol kezdjem, még névtelenül is kínos leírni 1-2 dolgot.

Szóval az a helyzet, hogy sehogy sem tudom elfogadni magamat. Mindenkit szebbnek látok magamnál és az önbizalmam egy óriás nagy büdös nulla. Az életem halálosan unalmas, minden napom ugyanazzal telik el mert egy nagyon unalmas kis városban élek és anyám valamiért nem enged el a messzebb lévő nagy városba.

Kiskoromban is eléggé zárkózott voltam valamiért, egyetlen egy barátom volt. A szomszédba költözött egy velem egyidős lány és egy 1 évvel idősebb, velük jóba lettem. Az iskola kicsit szenvedés volt, sose voltak barátaim, annyira nem emlékszem már de gondolom az én hibámból. Kértem egy kutyát és kaptam is, azóta jobban szeretem az állatokat mint az embereket. Másodikos koromban összebarátkoztam egy lánnyal aki azóta is a legjobb barátnőm (és talán az egyetlen), van még suliban 3-4 barátnak nevezhető személy, ha velük vagyok sokat nevetek és máshogy nézem az életet, de akkor is van bennem valami rossz érzés.

Erről az egészről a testem tehet, hiszen alacsony vagyok és dagi (na meg a túlzott szőrről ne is beszéljünk, de senki nem tud róla anyámon és orvosokon kívül. Azt mondták, hogy a pajzsmirigyemmel van valami de még folyamatban van a vizsgálat) amikor orvosnál vagyok utána később itthon amikor egyedül vagyok mindig elsírom magam mert annyira gáz több ember előtt levetkőzni, még akkor is ha orvosok. Sportolnék, de nem tudom, hogy mit meg hol, nyílt helyen kizárt mert félek, hogy valaki meglát. Így is a tesi óráktól félek és sok mindent azért nem csinálok meg mert félek, hogy kinevetnek, úgyhogy inkább egyest kapok. Pedig nem vagyok rossz, volt, hogy ötös voltam tesiből.

Nincsenek céljaim, amik voltak azokat mind feladtam, utálok tanulni (szóval ne írjátok, hogy tanuljak). Hobbim nincs, ugyanis nem értek semmihez. Vagy 2 emberbe voltam szerelmes, egyik sem viszonozta, pedig nagyon sokat segítene rajtam. Több önbizalmam lenne. Az egészségem se jó, pár hónap múlva műteni fogják a szívemet.

Más tizenévesek buliznak, élnek, boldogok, mindent csinálnak én meg vagyok mint egy vénasszony és nem tudom mit tehetnék. Legszívesebben az egész életemet a szobámban tölteném de hát nem tehetem, szerintem még 40 évesen is a szüleimmel fogok lakni, aztán ha meghalnak lesz 8 macskám és egyedül, férj és gyerek nélkül halok meg magányosan.

Mit tehetnék? Ne mondjátok azt, hogy magától elmúlik majd, mert kétlem.

16/L