Volna egy nagyon régóta tartó problémám. Végre megengeded kedves aranyos gép hogy feltegyem a kérdésem?

"Mindig azt mondják, hogy a probléma belül lehet és hogy nem teljesen vagyok elszánt arra, hogy elmúljon"

Ez lehet, hogy így van. Szerintem a pszichológust is vagy nem vetted komolyan, vagy ő nem vette komolyan, de nem kellene feladnod, és keresni kéne egy másikat.

"mert aki nagyon akarja az megtudja magát gyógyitani."

Ez viszont nem igaz, van akinek segítséggel megy csak.

Amúgy elég egyértelmű, hogy lelki okai vannak. Gondolom a pszichomókus is kérdezett a gyerekkorodról, család, rokonok, barátok, ellenségek, suli hangulat, stb. Ezeket kiveséztétek? Esetleg egy rossz emlék, ijesztő vagy megalázó szitu, cikis helyzetek, félelmek, ilyesmi. A lényeg, hogy próbálj őszinte lenni magadhoz. Pszichológusnak vagy idegennek mondhatsz akármit, de magaddal szemben légy őszinte. Ez nem egyszerű, és ha nem megy, ne add fel, keress másik pszichológust.

Még egy kérdés: Gyerekkorodban mennyire voltak szigorúak veled? Mennyire tiltottak dolgokat, mennyire szóltak rád, hogy ne csináld ezt vagy azt?

(Első voltam.)

Kedves kérdező!

Lehet, naív vagyok de eddig úgy tudtam, beszédhibán logopédus szokott segíteni. Azt nem tudom, hogy logopádudst fel lehet e iratni receptre ( TB-re), de azzal nem veszítesz, hogy elmész a háziorvosodhoz, és megkérded től.

"apám ivott és verte anyámat. Néha nagymamámat is."

Amikor ezt felidézed magadban, mit érzel? Vagy ha valahol a közeledben erőszakot látsz, melletted pofon vágnak valakit, stb., akkor hogy érzed magad? Vagy csak ha valaki üvölt az utcán, amerre sétálsz?

(Nem akarok kontárkodni, szóval nem muszáj válaszolnod. :))

"Valamint hamar elkezdek remegni ha félek."

Nem akarok túl okosnak tűnni, szóval lehet, hogy nincs igazam, de szerintem ez félelem, remegés történik akkor is, mikor másokkal beszélsz és dadogsz, pontosabban az is ennek a hatásnak, reakciónak egy magnyilvánulása. Szerintem erre kellene rágyúrni, hogy a magabiztosságodat erősítsd. Ennek persze fiatalabb korban kellene kialakulnia, amikor a személyiség még fejlődik és képlékeny, szóval gyors és teljes javulást ne várj, de mindenképpen javítható a dolog. Tudom, rossz példa, de kicsit olyasmi ez, mint mikor egy kutyával egész kölyök korában kiabáltak és verték, és felnőtt kutya korában már reflexből összehúzza magát akkor is, ha valaki csak felemeli a kezét. Ez a reflex beépül a személyiségbe, és hat az egész világlátásra.

Nem tudom, próbáltad-e, de valamilyen csoportterápiára is elmehetnél, ahol többen vannak hasonló problémával. Legalábbis ez is egy lehetőség. Az önbizalmadat kicsit erősítené. Szerintem túl nagy hatással van rád a környezetedben lévő emberi szó, és emberi jelenlét, mintha eleve alárendelt helyzetben éreznéd magad egy másik ember jelenlétében. Meg kell értsd, hogy ezek szerepek, mindenki kicsit erősebbnek mutatja magát, mint amilyen, és mindenki valamilyen szinten hatni próbál a másikra. A kimondott szónak is nagyon nagy ereje van, és nagyon hat ránk, akár elismerjük, akár nem. De meg kell tanulj ezek mögé látni, hogy kontroláld ezt a hatást. Rá kell jöjj, hogy aki veled szemben áll, gyakran próbálja magát ilyen-olyan módon erősebbnek, jobbnak, stb. mutatni magát, próbál befolyásolni, hatni rád. (Ez nem mindig tudatos, akaratlanul is ezt csinálják az emberek.) Ha ezt megérted, és így szemlélsz másokat, azt fogod észrevenni, hogy ezek a hatások lepattanak rólad.

Na valami ilyesmi, ahogy én látom. Remélem segítettem. :)