Visszamenjek a pszichiáterhez?
Ma voltam először, de nekem nagyon életidegen volt az egész. Már rég óta szeretném kezeltetni a problémámat de nem mertem soha elmenni most viszont rászántam magam.
Ami nem tetszett: mindenkinek volt ilyen kezelési naplója, ami szerintem borzasztóan kompromittáló tud lenni, ha illetéktelen talál rá. A másik pedig az, hogy kartont vezetnek az emberekről és nagyon sok olyan dolgot kérdeztek, ami szerintem irreleváns és szintúgy kompromittáló lehet (pl.: foglalkozásra vonatkozó kérdés - minek??). A harmadik pedig a betegtársaim. Teljesen "lepusztult" emberek (tudom, hogy én is az vagyok), minden bajuk volt látszott rajtuk. Kérdés: Ha gyógyszeresen kezelik őket (feltételezhetően régebb óta), miért ilyenek még mindig? A problémám, hogy mikor kijöttem onnan egészen megkönnyebbültem (kezelést nem kértem inkább és eljöttem), de aztán ismét rám szakadt az eredeti problémám. Szerintetek visszamenjek vagy ne?
Köszönöm!
Azok az emberek azért olyanok, mert csak gyógyszert kaptak. Sok esetben csak a gyógyszeres kezelés nem segít, kell a pszichoterápia is, de azt a TB ritkán finanszírozza. A naplókat meg senki nem láthatja, felesleges ez miatt aggódni.
Kérdésedre a válasz: igen, menj vissza hozzá. Milyen gyógyszert írt fel neked?
Nagyon sarkosan fogalmazva: nagy marhaságot követtél el. Minden psziciátrián feljegyzéseket készít az orvos. Van olyan kérdés is, amire akár háromszor is visszatér. Ezekből a kérdésekből, meg a reakcióidból áll össze a kórképed, és nem utlsó sorban maga a gyógyszered is.
Meg azt sem értem, mit foglalkoztál te a más betegekkel? Egy rendelőintézetben is mindenféle beteg van. Akkor most ne is menjek oda? Mert mért olyanok?
Ha nem kezelteted ki a betegségedet, még a GYK 30. évfolyamán is itt fogsz rinyálni. Ugye te nőnemű vagy?
Szerintem nem kicsit reagáltad túl. Amikor én először mentem pszichiáterhez és vártam a soromra, előttem konkrétan egy bőgő felnőtt férfi jött ki tőle. Gondolhatod, hogy én hogy betojtam. Mégis bementem hozzá, és megérte.
Betegekkel meg én is találkoztam, mivel ahová járok ott még zárt osztály is van. Találkoztam már leszedált csoszogó, meg skizofrén emberekkel. Volt, aki még hozzám is szólt.
Szerintem menj vissza hozzá és most ne fuss el. De tényleg ne.
Kezelési napló és a karton szinte mindenhol alap, nemcsak a pszichiátrián. Amennyivel ez különlegesebb, hogy a kórrajz jobban kitér a beteg magánéletére, a betegség jellegéből adódóan (egy normálisabb kivizsgálásnál az egész életed el kell mesélned a születésedtől a jelenig, nemcsak a munkákat kérdezik, hanem párkapcsolatokat, szexuális problémákat, meddig szoptatott anyukád, mindent, elvégre ezek meghatározzák valaki elmeállapotát). De ezekre ugyanúgy vonatkozik az orvosi titoktartás, mint a többi orvosi dokumentumra.
Másrészt pedig a magánklinikákat/rendelőket leszámítva szinte minden magyarországi rendelésen 80%-ban "lepukkant" emberek ülnek a várókban...
Harmadrészt: manapság divat szidni a gyógyszereket, de ennek ellenére rengeteget javíthatnak a betegek állapotán! (De természetesen sok függ a konkrét diagnózistól is, mert valóban pszichoterápiával kombinálva a leghatékonyabb a kezelés a legtöbb esetben).
A betegtársak pedig azért "olyanok", mert a legtöbb pszichiátriai betegség hullámzó lefolyású. Lehet, hogy valaki 1-2 évig teljesen jól van, de ha visszaesik, akkor kerül vissza a pszichiátriára, és emiatt láthatsz ott sok "olyan" beteget... Ha jól lenne, akkor ugyebár nem lenne bent.
Én borzasztóan érzékeny vagyok az adatvédelemre. Legszívesebben hazavinném a kartonomat és minden vizsgálatra vinném. Őszinte leszek veletek. Ha akartam volna az összes beteg kartonját átnézhettem volna. Ugyanis amíg egyetemre jártam, besegítettem egy két munkában ott (festettünk) és a kartonok ott hevertek, a személyzet pedig sehol. Csak rajtam múlt, hogy mit tudok meg az adott betegekről. Mi történik, ha egy rosszindulatú ember van a helyemben? Amúgy nagyon rendes volt a személyzet, de "kiakasztott" a "zombisereg (ezzel nem bántani akarom a betegtársaimat, akik legalább segítséget kértek szemben velem)" és az a távol keleti zene, amit nyomtak.
+1. A problémám valószínűleg depresszió (nem diagnosztizálták de eléggé valószínű, amit SSRI vel kontrollálnak) Egy férfi ment ilyen gyógyszert íratni és szegény tényleg zombi volt, alig mondott összefüggően valamit, stb. Én nem félek a gyógyszerektől de azért kicsit tartok attól, hogy... esküszöm, mikor kijöttem onnan teljesen egészségesnek éreztem magam. Aztán elmúlt az érzés és visszaestem.
"Én borzasztóan érzékeny vagyok az adatvédelemre. Legszívesebben hazavinném a kartonomat és minden vizsgálatra vinném."
Érdekes eset. És ha egy szobafestő elolvasná a kartonodat, akkor mi lenne? Mire jutna vele? Egyébként mi a foglalkozásod, ha meg szabad kérdeznem? Titkosrendőr, kém, politikus? Mert ők talán jogosan titkolóznak, de egy köznapi ember, hogy elmegy a pszichátriára, az kit érdekel? Azért ha egyszer bejutsz a dokihoz, ezt a félelmedet is mondd el neki. Mert ez is tünet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!