Skizofrénia, vagy egyéb mentális probléma?

Amikor már nincs mit tenni

Ciklus kezdete

Hatalmas visszafogás uralkodik. Nincs más mint egy helyben ülés, állás. Kész, már nem megy tovább. Nem akarom tovább elb*ni, tovább felületesen csinálni, félni a lényegtől, és a valóditól. Mindig olyan könnyen behódolni, hagyni, hogy átverjenek, és így mindenkinek nyilvánvalóvá válik, hogy beteg vagyok.

Mikor már teljesen félsz kimenni az utcára.

Mikor helyette a következőt kellene tenni: TENNI. Ezt kellene csinálni. Cselekedni, és akkor nem lenne probléma. Őszintén, nyugodtan lehetne a másik ember szemébe nézni, hogy megtettem a mai nap, amit meg kellett tennem. Nem haszontalan kenyérpusztítónak érzem magam. Te mit tennél egy olyan emberrel, aki semmit nem csinál, csak fekszik egész nap, ha valaki nem bíztatja. Mit csinálnál egy csövessel? Ha ezt el tudod képzelni, akkor ez azok az emberek nézőpontja, akik körülötted vannak.

De igen. Cselekedni. De ha cselekszem, folyamatosan valótlan információt fogok fel. Folyamatos ambivalencia (kétértelműség) uralkodik az információ feldolgozása során. És ezzel visszatérhetünk az első bekezdéshez, és az egész szöveget újra elolvashatjuk.

Ciklus vége

Ez a skizofrénia

Voltam orvosnál már kétszer is, mert teljesen kiakadtam. Nem mondták soha a szemembe, hogy beteg vagyok. De onnan tudom biztosan, hogy felírták a Tiapridot.

Szerintem, ha végig tudsz figyelve hallgatni egy számot, vagy egy beszédet teljesen tisztán figyelsz és érted, úgy hogy az illatokat is érzed, nyugodtam, összefüggésekben tudsz válaszolni, akkor tiszta vagy. Nem a saját összefüggéseidben, hanem hát az igazat:), ami most nem tudom, hogy mi.:) Nekem ritkán sikerül, ha egyáltalán ez így igaz. Nem szedek gyógyszert, így borzalmas.

A bejegyzést úgy kell értelmezni, hogy skizofrén vagyok.