Ebből ki lehet még mászni valahogy? (depresszió, szorongás, pánikbetegség)

10-11 éves korom óta vannak problémáim, csak akkor még nem tudtam hogy az hogy pl minden reggel suliba menet előtt rosszul voltam, folyamatosan szédültem és hányingerem volt az ennek köszönhető.

Igazából sok mindent csináltam, forgattam a szemem, rángattam a nyakam stb.. Akkor még ezt sem tudtam hogy miért van.

A családom, hát nem igazán szeret, a szüleim fiatalon (19, 20) házasodtak és anya 5 hónappal az esküvő után már teherbe esett velem. Nem igazán voltam tervezett gyerek.

Apa és anya is olyan vérmérsékletű hogy hirtelen felkapják a vizet, folyamatosan kiabáltak/nak velem, gyakran ütéseket is kaptam vagy hozzámvágták épp ami a kezükben volt, egyszer monoklim is lett emiatt.. Folyamatosan csak kaptam és kapom a mai napig az ívet hogy semmirekelő vagyok, szerencsétlen és a többi.

Igazából igyekeztem ennek ellenére is jól tanulni, előrehozottan érettségiztem angolból németből, nyelvvizsgám is van és a többi tantárgyból is 4-5-re vizsgáztam.

Sajna a tavalyi megszorítások miatt ez sem volt elég a felvételin, így lecsúsztam az egyetemekről - ekkor is hetekig hallgattam hogy milyen szerencsètlen vagyok. Aztán elkezdtem egy OKJ-s tanfolyamot, ők meg azt mondták fizetik az albèrletet, nem kell dolgoznom csak tanuljak.

November elején azonban kiderült hogy van egy betegségem amioről eddig nem tudtunk. Ezt kezelni kellett így 2 hónapot ki kellett hagynom ès az első félévet sem tudtam teljesíteni, halasztanom kell. Természetesen emiatt is hallgatom folyamatosan hogy milyen szerencsétlen vagyok, erről csak én tehetek és hogy egyre jobban csúszok lefelé, menjek és kössem fel magam.

Most újra hazaköltöztem, a lakásnak a kaucióját persze levonták abból, amit én 15 éves korom óta diákmunkával összespóroltam.. Tök nullán állok így.

Nap mint nap megy a veszekedés, nyilvánosan megaláznak és igyekeznek óránként emlékeztetni arra hogy mekkora egy lusta csődtömeg vagyok, pedig igyekszem munkát keresni, de èrettségivel nem túl könnyű, pláne hogy egy kis faluban élünk.

Kicsit hosszú lett, a lényeg és a kérdésem az lenne hogy hogyan lehetne kilábalni ilyen lelki válságból és új életet kezdeni? A barátaim mind egyetemisták, Pesten, Szegeden, Debrecenben stb, kb havonta találkozom csak velük.

Barátom nincs mert azt is belèmverték hogy csúnya vagyok így ismerkedni sem merek..

Orvos által megállapított kevert szorongásos és depressziós zavarom van. Szinte napi szinten durva pánikrohamaim vannak. Gyógyszert nem szedek. A pszichológushoz járás esélytelen, azt mondták 20 év alatt így is elég pénzt költöttek rám, azért nem fognak, mert hülye vagyok és amúgyis ők 20 évesen már szülők voltak, lássam el magam. TB támogatott pszichológus nincs csak pszichiáter a közeli városban de mivel kb 10 falu a vonzáskörzete így oda TB alapon csak május 2-ra lenne időpont. Vagy 15000/óra, de annyit meg honnan szedjek!!??

Valakinek esetleg ötlet, hogyan oldhatnám meg, hogyan tehetném könnyebbé? Már rámegy az egészségemre is, nem tudok rendesen aludni, sem rendesen enni:(