Tanulás horror. Hogy hagyjam ott lelkiismeret furdalás nélkül?

Már van egy alapszakos diplomám, aminek a megszerzését egészen élveztem. Jól éreztem magam az egyetemen, csupa érdekes és értékes emberrel ismerkedtem meg, "átlagos" egyetemista voltam. Viszont a végzettségem nem értékes, ezért nem folytattam mesterszakon, hanem elkezdtem egy másik egyetemet. Ez sokkal komolyabb, rengeteget tanulok, és minden tárgyam megvan, kivéve egyet, amire már annyira rágörcsöltem, hogy sírnom kell, ha csak eszembe jut. Mikor le kell ülnöm tanulni, akkor szabályosan, fizikailag rosszul érzem magam. Már csúszok emiatt a tárgy miatt 1 egész évet. Egyébként nem volna egy nagyon nehéz tárgy, nem is kell érteni, szinte csak történelem az egész. De egyszerűen undorodom tőle.

Mindig a tanársegédek vizsgáztatnak és minden alkalommal kb. 80%-os a bukási arány, de volt már 100% is.

Talán ott kellene hagynom az egészet, de ezt nem bírom megtenni, mert nagyon furdalna a lelkiismeret. Viszont szép lassan kibukok a suliból emiatt az egy tárgy miatt... Már minden nap sírok. Az is előfordul, hogy szándékosan ejtek sebeket magamon, mert az valamiért tud segíteni. De nem előre eltervezetten, csak úgy.. "reflexszerűen". Nem gondoltam, hogy gond van, de meglátta egy ismerősöm a karomat és teljesen kiakadt.

Ha azt mondom, hogy meg fogok bukni, akkor mindenki csak kioktat, hogy milyen rossz a hozzáállásom és hogy próbálkozzak csak...

Azért is szégyellem magam, hogy ilyen puhány vagyok. Nem szeretném feladni, de ez így sehova sem vezet...

Volt veletek is hasonló? Hogy oldódott meg?

(bocs, hogy hosszú lett)