Kényszerbetegség leküzdése - sikerült valakinek gyógyszer nélkül?

A problémám már néhány éve fennáll, de eddig gond nélkül tudtam funkcionálni vele,azonban tavaly óta rosszabbodott a helyzet,amikor elvesztettem a nagymamámat.

Azóta a kényszerek ezerszer súlyosabbak. Nem tudok éjszaka aludni tőlük, nem tudok rendesen dolgozni,a mindennapi életminőségemet is lerontja, mert a fáradtság miatt még látszik is kívülről,hogy valami nincs rendben. A közeli családom tud a problémáról,eleinte nem értették,de most már elfogadják. Ezekhez egy nagyon erős szorongás is társul, konkrét félelem, mióta elvesztettem a mamám,a családom többi tagjáért betegesen aggódom, a nap minden órájában. Az eszem tudja, hogy minden rendben van,biztonságban vannak,de a kényszercselekedetekkel megpróbálom "kompenzálni" az érzéseimet. Volt már több pánikrohamom is, de azokat legalább megtanultam időben felismerni,kontrollálni,így egy idő után elmaradtak, elgyengültek,és el is múltak.

Mivel felnőtt ember vagyok, próbáltam saját magamtól terápiát. Nem segített. A pszichológus mindenképpen a gyerekkoromban akart turkálni,ami hozzáteszem,teljesen normális és boldog volt,és a családi életem is rendben van, eljárok a barátaimmal, dolgozom... tehát konkrét oka nem is lenne ennek a dolognak. Szégyenlem is magam miatta, de a kényszer,a szorongás és az agónia napi szinten jelen van. Eddig elvoltam vele, a munkám elvonta a figyelmem. De hónapok óta nem aludtam ki magam, mert bekattan az agyamba egy gondolat,és kezdődik az egész előröl.

Iszom nyugtató teákat, rendszeresen meditálok és jógázom is, de ezek ideig-óráig segítenek csak.Nyilván mindenhez idő kell, de a nap 24 órájából talán ha másfelet tudok nyugodtan tölteni.Folyamatosan kattog az agyam, a munkahelyemen is,bár akkor legalább elvonom a figyelmem.

Olvasni is szoktam,zenét hallgatok,eljárok a barátaimmal,de ezek már nem segítenek. Mert se kezet mosni, se vásárolni,se normálisan funkcionálni nem tudok, minden ezerszer megismételek,ami rengeteg időt és erőt vesz el tőlem. Arról nem beszélve,hogy már észrevehető a dolog,és szégyenlem,eddig "csak" az jött le mondjuk a barátaimnak,hogy nehezen döntök.

Elvagyok egy ideig,aztán jön egy zavaró,félelmet keltő gondolat,és annak érdekében,hogy csillapítsam a félelmem,elkezdek kényszeresen csinálni valamit. Ezerszer visszalépni,elszámolni,mit tudom én,borzasztóan szégyenlem magam,mert sem megmagyarázni,sem kontrollálni nem tudom.

Nyilván valahogy meggeneráltam magamnak ezt,tehát tudnom kellene megállítani is, de már minden erőmet elvette,fizikailag is.

Néhány napig 0.25-ös frontint próbáltam az alváshoz, de ahelyett,hogy megnyugtatott volna,eltompított, és sokkal,de sokkal rosszabb volt tőle,mintha ébren töltöttem volna az éjszakát,azon tanakodva,mi lesz. Másnap pedig remegve ébredtem,kialvatlanul és fejfájással,izzadtan, úgyhogy abszolút kizárt,hogy gyógyszert szedjek.

Gondolkodtam kineziológuson, vagy más, barátságosabb módszereken,mint a gyógyszer és a pszichiáter. Nagyon fiatalnak tartom magam ahhoz,hogy gyógyszert szedjek, de az életemet félelmek,szorongás és kényszerek nélkül akarom leélni. Elkeseredtem,mert alapból egy vidám, életteli lánynak tartottam magam,egészen tavalyig. Változtatni akarok ezen,minél előbb,és jól lenni,jól látni az életet.

Akiknek esetleg sikerült ebből kikerülnie, és megosztaná a gondolatait,annak nagyon,de nagyon hálás lennék!

Köszönöm szépen,hogy elolvastátok,és köszönöm a segítséget is!