Pszichikailag megválok magamtól, és úgy érzékelek mindent, mint egy "külső kamera"? (többi lent)

Még annyit fűznék hozzá, hogy én ilyenkor nem látok idegennek semmit, az a fajta jelenség nálam külön jelentkezik, leírom pontosan mikor, bár ez nagyon ritka tán 1 kezemen meg tudnám számolni. Szóval történt velem nagyritkán olyan, hogy ébredés után mintha más színben látnám az időt. Ezt szebben nem tudom megfogalmazni. Vagy eszembe jutott valami a múltból, vagy pedig álmodtma ezzel kapcs, aztán aznap úgy éreztem mintha a múltban lennék, bár a környezet minden ugyanolyan volt, cska mintha én láttam volna másképp. Mintha pszichésen átálítódna a dimenziónk érzékelése. Nem tudom ennek mennyire van köze az én problémámhoz. Az üresség meg természetes hogy nem jár fájdalommal, és persze hogy jobb, mert ilyenkor már semmit nem érzel és nem hiányolsz.