Pszichikailag megválok magamtól, és úgy érzékelek mindent, mint egy "külső kamera"? (többi lent)

Nos tudni kell, hogy mindez mély depresszióval kezdődött a 18-19-es éveim körül, most nemsokára 22 leszek (F). Később ez átalakult mint megtaláltam bipoláris zavarrá, azok a tünetek dettó jellemzőek rám, 1x nagyon fent, 1x pedig nagyon lent. Ha nagyon jó kedvem van túlságosan pörgök és kreatívnak érzem magam, ellenkező esetben meg mindig úgy látom hogy az egész életnek nincs értelme. És a legrosszabb, hogy ilyenkor úgy látom már a szitut, hogy nem csak nekem, hanem az EGÉSZ VILÁGNAK nincs értelme, akik boldogok azok sem fogják fel, hogy akármit csinálnak vége lesz, minden csak a kiélésről szól, minden jó és rossz is, nincs semminek valós célja itt a földön. És nem rég óta viszont azt tapasztalom, hogy amikor nagyon magam alatt vagyok, mintha nem is szenvednék, hanem kikapcsolna valamelyik részem, és nem érzek se fájdalmat, se örömöt, a kérdésben leírtak lépnek érvénybe ilyenkor. Azt kell emgmondjam ez az állapot ami semleges sokkal jobb mint a mély depressziós hullám, mert akkor szenvedtem. És nem hinném hogy skizofrénia.