A "minden mindegy" állapotot pszichológus és gyógyszerek nélkül hogy tudnám leküzdeni?

Én is ezen a ponton vagyok és sokszor voltam is régebben.

Saját magamból kiindulva: Nem kapálóztam! Szépen eldöntöttem, hogy na mostantól teszek mindenre és nem fogom izgatni magam. Telnek a napok reggel felkelek végzem a dolgom néha lefoglalom magam de mindent elengedek magam mellett. Ha kapálózik az ember a kíntól még mélyebbre süllyed. Hagyni kell az idő majd szépen megoldja a dolgok kiforrják magukat.

És ajánlanám a humorérzéket. Az elmúlt éveim ritka szarok voltak de én inkább nevetek kínomban és dafke sem hagyom ledarálni magam. Ha egy kicsit összekaparom magam akkor majd lépek. Egyszer minden rossz elmúlik egyszer fent, egyszer lent.

Ha szereted a szivárványt meg kell tanulnod szeretni az esőt. És meg kell tanulni táncolni az esőben!

Ne görcsölj már nem lesz mindig így. Senki se mondta, hogy az élet habos torta. Valakinek mindig sokkal rosszabb nálunk. Miért kell minden nap valami értelmeset csinálni? Hadd múljon el magától pár nap a nagy semmibe. Ha nem ismered a rosszat nem tudod értékelni a jót sem.

Ha az ember sok rosszat benyel mindent borúsabban lát még az is előjön, hogy az oviban ráléptek a tyúkszemére. Így aztán még nehezebb.

Pihenj, punnyadj egy kicsit aztán folytasd az életed keress valami konkrét célt nem nagyot. Kezdj neki lebontani a problémahalmazt. A probléma azért van, hogy minél hamarább megoldd. Ha nem sikerül hát nem, de legalább megtetted, amit tudtál és válassz valami más utat, ami kikerüli. Mindenből lehet tanulni.

Fel a fejjel sok sikert.