Meghalt a nagymamám ma reggel. Mégsem sírok. Ez miért van?

még nem fogtad fel azért..

Gyász első szakasza: elutasítás

A gyász szakaszai

1. "Nem, nem vesztettem el."

Az első szakasz a tagadás. Még nem lehet elképzelni a valóságot. Az Ember védekezik a túlságosan erős érzések ellen. Nem akarja megélni, nem akarja látni, hallani, megérteni a helyzetet.

2. "A fenébe! Miért hagyott el? Nem volt joga hozzá."

Megjelenik a harag. Tiltakozás az elkerülhetetlen ellen. Vádolsz mindent és mindenkit... vagy önmagad ellen fordítod a haragodat és bűntudatot érzel.

Amikor egy kötelék elszakad, arra törekszünk, hogy helyreállítsuk.

3. "Kegyelem, Istenem, add vissza..."

Elkezdesz alkudozni. Még ha nem is vagy hívő, fogadalmakat teszel.

A valóságot túlságosan nehéz elfogadni, a veszteség talán még nem elkerülhetetlen. Mindent meg kell próbálni.

4. "Nem látom többé. Vége."

Szomorú vagy és sírsz. Észre kell térned, a bánat nem hozza vissza. Ez a depresszió szakasza. Semmi nem számít már. Levert vagy. Az energia, ami tegnap még a haragot vagy az alkudozást hajtotta, eltűnt.

5. Vége. Sajnálod, de beletörődsz.

Készen állsz tovább lépni, új kapcsolatokat kötni. A gyász elvégezte munkáját.

A szomorúság természetes emóció valaki elvesztésével, vagy a csalódással szemben. Egy kudarc, egy gyász, egy költözés, egy olyan helyzet, mely felébreszti bennünk azt az érzést, hogy nem szeretnek... A szomorúság színei sokfélék lehetnek: nosztalgia, elbátortalanodás, zavar, kétségbeesés...

Az elkeseredést az váltja ki, hogy meg kell hajolnunk egy elkerülhetetlen kényszer előtt. Ez a gyász reakciója. Nem változtathatunk semmit. Tehetetlenek vagyunk, nem marad más, mint sírni. Mindenfelől összeszorítanak. Legszívesebben nem is léteznénk többé.

A szomorúság nem azonos a depresszióval. A depresszió a gyász kudarcát jelenti.

(Isabelle Filliozat: A szív intelligenciája)

Talán már régóta beteg volt, és nem ért váratlanul, vagyis várható volt, hogy meghal hamarosan?

Esetleg mindennap aggódva mentél haza, hogy nincs-e baja, él-e még? Most pedig azáltal, hogy meghalt vége ennek a bizonytalanságnak?

Valószínűleg még nem érzékeled a hiányát. Majd ha jössz-mész a házban, és nem lesz ott, nem szólhatsz hozzá, lehet elszomorodsz, és majd nem tudod abbahagyni sem a sírást.

?!

Én az átlagosnál sokkal több temetésen jártam és járok. Ha egy páciensem távozik el, akkor is ha tehetem, ott vagyok. Sosem sírtam, anyám temetésén sem.

Egyébiránt meg ha a mama rossz állapotban volt, nem feltétlen muszáj sírni amúgy sem. A halál az élet természetes része. Természetes, hogy nem sírsz.