Az egyetemi doki azt javasolta, hogy fontoljam meg az antidepresszánst. De én nagyon nem szeretném bevenni. Mit javasoltok?

Mi nem vagyunk egyetemi orvosok, de még orvosok sem !!!

Szerinted mi így távólból ezt meg tudjuk ítélni ?????

Kb olyan mintha egy vakot kérdeznél meg mi van az utca végén. Ha a kérdést jogosnak gondolod, szükséged van rá !

Kedves Kérdező! Nagyon sokan vagyunk igy el se tudod képzelni mennyien. Amit leírtál az kortünet. Erre az egyén szedhet tompítót de felmerül a kérdés nem magának árt vele?

Én azt gondolom pszichiátriai megbetegedésnél kell gyógyszer ahol már nincsenek kérdések, válaszok és más lehetőségek sem. A te eseted -szerintem- messze nem ilyen., hiszen indolni tudod a rossz hangulatod, a kedélyállapot hullámzását. Ergo valami motoszkál benned ami terelne csak még nem tudod hova. Nem biztos hogy ezt a belső "zajt" el kell nyomni. Nekem is vannak voltak és vélhetőleg lesznek rossz és jobb időszakaim.. De kezdem belátni ez van, ez az élet. Ami nekem sokat segít ha vidám emberek társaságában vagyok akiket szeretek és akik szeretnek, és/vagy elfogadnak ugy ahogy vagyok. Most hogy nekem is volt egy mélyebb periódusom tervezem a tovább lépést is vagyis új emberek felé nyitni, pl Különböző hobbik, önkifejező tevékenységek révén. Ezt példának írom de kitudja ha beiratkozol rajzszakkörre, vagy elmész egy amatőr társulathoz.. háttérebe szorulnak ezek a most nyomasztó dolgok és találsz valami választ a belső kérdésidre..

Hasonló helyzetben vagyok, bár nekem vannak jobb napjaim. Az utóbbi fél évem lébecolással telt. Csinálgattam amit kell, viszont én úgy érzem túl magasra tettem a mércét, amit nem tudok már megütni. Az én problémáim inkább ebből fakadnak. Elegem van és bőgni lenne kedvem non stop, ugyanakkor ott van a fejemben, hogy na még egy picit, nem adhatom fel, csinálni kell, menni kell... Pedig hidd el életkedvem már nulla. A párommal és a családommal már nem tudok normálisan beszélgetni, ha valaki csúnyán szól hozzám elbőgöm magam, az önbizalmam már nagyjából nulla.

Mindezek ellenére nem szednék semmilyen bogyót, vagy kedély állapot javítót. Nem akarok rászokni és huszon éves fiatalként olyan szereken élni, mint valaki 50 évesen, aki elvesztette a gyerekét, a házát, a munkahelyét, vagy bármijét. Igyekszek túlélni és arra koncentrálni, hogy holnap egy szebb nap jön!