Nem találom a helyem, úgy érzem, mintha folyamatosan részeg lennék, mintha egy álomban élnék és nem lenne kinyitva a szemem. Mit csináljak, hogy megvilágosodjak?
Talán azért van ez így, mert rengeteget voltam és vagyok egyedül és ennek megfelelően rengeteg időm volt gondolkozni. Ha magamra tekintek, nem tudom, ki vagyok. Nem tudom, milyen az, amikor önmagamat adom. Személyiségek nyomait ismerem fel abban, ahogy viselkedem - a szüleimet, egyes barátaimat, még filmes szereplőket is -, de hogy ÉN milyen vagyok, azt nem tudom. Rengeteg rossz döntést hoztam az utóbbi időkben és az emberek nem maradnak meg mellettem. Furcsának érzem az életet. Mostanában jöttem rá például, mennyire nincs semmi, amiért lelkesedni tudnék. Nincs olyan elfoglaltság, ahol jól érzem magam. Ahol igazán kiadok magamból mindent, mint másnak a sport, a munkahely, a zenélés, a tánc vagy bármi más. Csak vegetálok. Mindenhol csak "elvagyok". Nem fogom fel, hogy rosszul érzem magam és nincs életem, mert ez vált állandóvá, hozzászoktam.
Azt hiszem, azért van ez így, mert leszoktam arról, hogy magamat adjam. Csak hogy egy példát említsek: imádtam régen madarászni, de középiskolában ezért gúnyoltak. Így, mivel meggyőztek arról, hogy ez ciki, már el is ment a kedvem tőle, és ezzel együtt magam egy részétől. Az el nem fogadás frusztrációt szült bennem: miért nem jó az, aki vagyok? Miért ciki? Én miért nem adhatom magam? Onnantól kezdve, de már azelőtt is rengeteg dolog volt, amit nem tudok felvállalni. Most már annyira elszoktam tőle, hogy mindenütt takargatom magam. Kár mondanotok, hogy hagyjam abba, mert, noha a józan ész ezt diktálja, ez már rutinná vált. Attól, hogy belátom, hogy rossz, még nem tudok automatikusan leszokni.
Vannak álmaim, de egyre kevésbé hiszek bennük. Meg magamban. Az a baj, hogy nem tudok bizonyítani magam előtt. Mondok egy példát: évek óta barátnőt akarok és nem tudom megvalósítani. Ez egy állandó, folyamatos kudarc a saját szememben. Másokhoz is mérem magam, és a saját belső mércémen is. Szégyellem magam, és egyúttal felvetnek a hormonok. Úgy élem meg, hogy szemmel láthatólag egyik lány se tart engem elég értékesnek, elég jónak ahhoz, hogy engem válasszon. Hódítani nem tudok. Kitől tanultam volna meg? A természetes önbizalmam, amiből kifejlődhetett volna egy egészséges személyiség, rég nincs meg. Elvették tőlem. Csak tehetetlen düh maradt utána, ami nagyjából ki is tölti az életemet.
Köszi a tippeket!
A csajozási módszerekre már ráfeküdtem, ezen az oldalon találtam egy illetőt, aki segít nekem, és akivel már párszor találkoztam is. Ő egy klub tagja, ami ezzel foglalkozik, azóta tanulmányozgatom őket.
A cukorral mi a baj? Arról nem bírok lemondani! Nincs semmi káros szenvedélyem, nem szívtam soha semmit a levegőn kívül, nem iszom (csak hébe-hóba, alkalom vagy társaság kedvéért), üdítőt se nagyon iszom, gyorséttermekben se szoktam enni... de a csoki az minden nap kell! Mi a gond vele?
válasza:Na, helyes! De ne azért olvass is :P
Cukor? Iszonyú sok b-vitamint (most nem tudom melyik típust) von ki a szervezetből a lebontása, az a b-vitamin meg másutt is hasznosulhatna. Kb ennyi de nem értek hozzá csak alkalmazom.
válasza:Te jó ég, mennyi idő telt el ez óta a kérdés óta... Hát, azt tudom mondani, hogy lassan változom. Azáltal, hogy rájövök pár fontos dologra.
Azt hiszem, a legfontosabb, amire az utóbbi időben rájöttem, hogy ezt mind magamnak csináltam, mégpedig azáltal, hogy NEM BOCSÁTOTTAM MEG MAGAMNAK. Ez volt a legnagyobb hibám. Amikor lefeküdtem és több órát eltöltöttem azzal, hogy végigpörgettem az életem és gondolatban mindent megbocsátottam magamnak, teljesen megváltoztam. Ezáltal válik lehetővé, hogy elengedjem a múltat. Még most is dolgozom rajta.
A másik, amire rájöttem, hogy túl valamiért nem vettem komolyan a belső hangomat, nem vettem elég komolyan a vágyaimat. És ez újabb önutálat-forrás. Ezen is mostanában változtatok. Szerintem végül az egész a megbocsátáson múlik. Egyébként ezt a felismerést ez a videó adta:
http://www.youtube.com/watch?v=8CRJwCFP6r8
Hogy az előadó mennyire hiteles, azt nem tudom pontosan megítélni, mindenki döntse el maga. Voltam már előadásán és hangzott el a szájából olyan, amiről biztosan tudom, hogy bődületes hülyeség, mert egyszerűen bizonyítható, hogy nem úgy van. De az is tény, hogy ismerek olyan embert, aki közelről ismeri és megerősítette, hogy amit ebben a videóban elmond, az igaz. Akárhogy is van, nekem azt súgja a megérzésem, hogy itt tudja, miről beszél, és ezzel a megbocsátással számomra egy nagyon fontos dolgot adott át.
Egyébként időszerű, hogy valaki most írt ehhez a kérdéshez és ezáltal ajánlotta a figyelmembe, mert a változás épp most zajlik. Érzem, hogy eljött a fordulópont. A félelmeim miatt egy olyan szakon kötöttem ki, amit nem szeretek, de ugyanakkor nem tartom kárba veszett időnek ezeket az eltelt éveket, mert sokat tapasztaltam, és most jutottam el oda, hogy irányt fogok váltani és azzal fogok foglalkozni, amit szeretek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!