Nem találom a helyem, úgy érzem, mintha folyamatosan részeg lennék, mintha egy álomban élnék és nem lenne kinyitva a szemem. Mit csináljak, hogy megvilágosodjak?
Talán azért van ez így, mert rengeteget voltam és vagyok egyedül és ennek megfelelően rengeteg időm volt gondolkozni. Ha magamra tekintek, nem tudom, ki vagyok. Nem tudom, milyen az, amikor önmagamat adom. Személyiségek nyomait ismerem fel abban, ahogy viselkedem - a szüleimet, egyes barátaimat, még filmes szereplőket is -, de hogy ÉN milyen vagyok, azt nem tudom. Rengeteg rossz döntést hoztam az utóbbi időkben és az emberek nem maradnak meg mellettem. Furcsának érzem az életet. Mostanában jöttem rá például, mennyire nincs semmi, amiért lelkesedni tudnék. Nincs olyan elfoglaltság, ahol jól érzem magam. Ahol igazán kiadok magamból mindent, mint másnak a sport, a munkahely, a zenélés, a tánc vagy bármi más. Csak vegetálok. Mindenhol csak "elvagyok". Nem fogom fel, hogy rosszul érzem magam és nincs életem, mert ez vált állandóvá, hozzászoktam.
Azt hiszem, azért van ez így, mert leszoktam arról, hogy magamat adjam. Csak hogy egy példát említsek: imádtam régen madarászni, de középiskolában ezért gúnyoltak. Így, mivel meggyőztek arról, hogy ez ciki, már el is ment a kedvem tőle, és ezzel együtt magam egy részétől. Az el nem fogadás frusztrációt szült bennem: miért nem jó az, aki vagyok? Miért ciki? Én miért nem adhatom magam? Onnantól kezdve, de már azelőtt is rengeteg dolog volt, amit nem tudok felvállalni. Most már annyira elszoktam tőle, hogy mindenütt takargatom magam. Kár mondanotok, hogy hagyjam abba, mert, noha a józan ész ezt diktálja, ez már rutinná vált. Attól, hogy belátom, hogy rossz, még nem tudok automatikusan leszokni.
Vannak álmaim, de egyre kevésbé hiszek bennük. Meg magamban. Az a baj, hogy nem tudok bizonyítani magam előtt. Mondok egy példát: évek óta barátnőt akarok és nem tudom megvalósítani. Ez egy állandó, folyamatos kudarc a saját szememben. Másokhoz is mérem magam, és a saját belső mércémen is. Szégyellem magam, és egyúttal felvetnek a hormonok. Úgy élem meg, hogy szemmel láthatólag egyik lány se tart engem elég értékesnek, elég jónak ahhoz, hogy engem válasszon. Hódítani nem tudok. Kitől tanultam volna meg? A természetes önbizalmam, amiből kifejlődhetett volna egy egészséges személyiség, rég nincs meg. Elvették tőlem. Csak tehetetlen düh maradt utána, ami nagyjából ki is tölti az életemet.
válasza: válasza: válasza:20 éves vagyok, jelenleg egyetemista. Annyit tudok ennek a pszichológiai hátteréről, hogy ezt úgy nevezik, hogy "a lélek gyásza", amikor menekül a valóság elől, csak az ágyba kívánkozik.
Pontosan ezt érzem. Olyan nagy az alvásigényem, mint még soha életemben. Az utóbbi időkben folyamatosan jönnek elő testi bajaim. Nem jól alakulnak egyszerűen a dolgok. Nem értem, hogy mire szánt engem az élet, már ha létezik ilyen egyáltalán. Nem tudok semmit élvezni, olyan vagyok, mint egy rögeszmés, aki kétségbeesetten keres valamit, de nem bírja megtalálni. Várok valamire, ami sosem jön el. Talán, mélyen belül, azt várom, hogy valaki felfedezzen és segítsen. De egyszerűen nem "érzem" az utamat. Régen mindig tudtam érzésből, hogy mit kell tennem. Most már régóta nem tudom. Sokszor azon kapom magam, hogy anyámmal gorombán beszélek. Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy én vagyok-e a hibás, vagy ő, hogy egyszerűen nem nevelt meg eléggé, meg hagyja, hogy én adjak neki tanácsot családi kérdésekben, holott ez szülőként szerintem az ő dolga lenne. Állandóan azt érzem, hogy vagy nem tudok mit mondani társaságban, vagy játszom az eszem, de az sem én vagyok. Elvesztettem magamat és mostmár nem találom.
"És végül nem lesz megoldás, fogalmam sincs, hogy mi van. Velem ez kb fél-1 éve van, és egyre inkább azt érzem, amikor egyedül vagyok, hogy nem vagyok "egyedül" magamban.. "
Ezzel én is így vagyok, de szerintem ez csak afféle túlélési mechanizmus, hogy az ember kibírja az egyedüllétet. Az a gond vele, hogy ez valaminek a pótlásaként fejlődött ki. Pont ezért csalóka: sokszor elvagyok egyedül, egész napokat, heteket bírok eltölteni, de amikor ismét társaságba kerülök, amikor egy pillanatra belekóstolok abba, milyen az élet valódi íze, akkor rádöbbenek, mennyire üresen éltem meg a napjaimat, és hogy ez mennyire nem igaz.
válasza:Kognitív viselkedésterápia segítene. Nem vagyok orvos, azért írom ezt ide és írtam más hasonló kérdésekhez is; mert egyszer a pszichiáterem megkérdezte tőlem, hogy "ha most idejönne egy csodatündér és azt mondaná, hogy teljesíti három kívánságomat, mit kérnék?" Én nem tudtam rá válaszolni. Nem lenne semmi kívánságom. Ekkor mondta, hogy jó lenne egy ilyen terápia, mert célok nélkül az élet, nem élet.
Arról még nem hallottam, hogy a lélek gyásza, viszont én 24 éves egyetemista vagyok és hasonlóan állok az egészhez, mint te. Csak az a folyamat, amiben te benne vagy, nálam már előrébb haladott állapotban van.
Tehetetlen dühöt én is érzem, ami párosul még egy elfojtott agresszióval is, ami néha előtör belőlem és megkergülök. Én érzem úgy, vagy tényleg egyre többen vagyunk ilyenek???
válasza: válasza:Szeretném tudni, hogy ha van itt, aki volt depressziós vagy volt válsághelyzetben, az megosztaná velem (és másokkal, mert úgy látom, nem vagyok egyedül), hogy hogyan lábalt ki.
Az a furcsa, hogy tulajdonképpen minden eszköz a kezemben van. Más az én helyemben szerintem nagyon jól tudna élni. Külföldön tanulok, egy kiváló egyetemen, szabadidőm is egész sok van. Nyelvekben jó vagyok, tanulás terén általában mindenben jó vagyok. Az alkatommal sincs igazából baj, az átlagosnál vékonyabb vagyok, de elég sportos, jól lehet fejleszteni. Azt mondják, az arcommal sincs baj. Szerintem sincs.
De valamiért nem bírok magammal mit kezdeni. Most, amikor ismerkednem kéne, benn gubbasztok állandóan a szobámban. Sportolni már egy jó ideje (több, mint fél éve) lusta vagyok. Sokszor nincs is kedvem odamenni az emberekhez, mert erőltetnem kell magamra, hogy jól érzem magam, hisze egy búvalbélelt ember mindenkit taszít, és idegesítenek a felszínes (hogy vagy? milyen volt a napod?...akkor jó! és neked?) beszélgetések.
válasza:Hm, ez ma este a második kérdés ami alá beírom hogy ismerős! Jobban végiggondolva jöttem rá, hogy ez az helyzet, amiben én is meg te is (és ezek szerint még sokan) vagyunk, nekem egy eredmény, egy pozitív eredmény. Sokkal mélyebbről indultam és ha nem is lehetek elégedett vele hogy ide jutottam (de, egyébként nagyon is annak kellene lennem, más-más okokból mint neked de tulajdonképpen nekem is jó életem van), azért ahhoz képest ez is k*rva jó helyzet. Gyakorlatilag nyálcsorgató idiótaként tengettem a napjaimat általános- és középiskolában, és még ha ez nálam egy felvett szerep is volt, tudjuk hogy sokan úgy maradnak. Nagyon motivált voltam kissrácként hogy változzak, és ha ez külső dolgok miatt nem is sikerült, végig ott lobogott bennem a tűz és végül elkezdtem kialakítani a magam életét. Most már egyáltalán nem érdekel hogy milyen hátrányok értek, ez a szürkeség, alulmotiváltság érdekel és zavar amiről a kérdés is szól. Elő kell venni és leporolni a régi álmokat időnként, különben elfedi az a sok felesleges hülyeség amit életnek neveznek de közben nem sok köze van az igazi élethez.
Ha nem külföldön élnél azt mondanám menjünk le együtt gyúrni meg ilyenek, szerintem neked is a JÓ társaság hiányzik.
Így meg azt tanácsolom, és ezt valószínűleg le fogod söpörni - pedig valószínűleg jól tudsz angolul, és agyad is van hogy fölfogd, ráadásul barátnőt akarsz - hogy nézz utána a csajozási módszereknek. Ne annak hogy milyen mondatokkal kell odamenni a csajokhoz, kit érdekel, és nem is jó semmire. Vannak nagyon komoly, mély dolgok amik hasznosak mert elmagyarázzák hogy mi a dinamikája az egésznek. Iszonyat lelkesítő tud lenni ahogy egy ilyet hallgat/olvas az ember a kis szobájában ahol tíz perce még unatkozott. Aztán elkezd a gondolkodás is jóra fordulni és másként áll hozzá és... nem is mondom tovább, nekem marhára bejött, ez volt az egyik legutóbbi nagy lökés az életemben, és kb. mindenben segített amiben nehézségeim támadtak. Most is egy ilyen cuccot hallgatok :)
Ja és ne egyél cukrot semmilyen formában, aludj éjfél előtt el, netezz minél kevesebbet, és mozogj minden nap.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!