Pánikbetegség kezd kialakulni, de tudom hogy hülyeség az egész! Jól gondolom?

Először csak attól féltem, amikor szerepelnem kell közönség előtt. Végül erre nem került sor, de ez nem olyan kis izgulás volt, hanem tényleg a végén remegés, hasmenés (olyan volt hogy kellett volna csak simán táblához mennem, de végül nem jutott rá idő). Ez eléggé elfajult, de sokáig (kb. most őszíg) ez csak addig ment, hogy ismeretlenek előtt egyszerűen nem tudtam semmit csinálni, pl nem tudnék egy verset elmondani ünnepségen, (egyetemi) gyakorlaton kimenni feladatotoldani, vagy prezentálni. Kicsit megváltozott a lakhelyem, és mindentől elkezdtem parázni, ha másik szobába át kellett mennem, irodába bemennem valami papírral, vagy simán mostmár az is stresszel, ha csak el kell mennem órákra. Komoly probléma ezzel nem volt, de rettentően stresszes vagyok. Pár hete volt egy kisebb pánikrohamom buszon, talán fél percig tartott. Ez volt az első ilyen, mint írtam előtte csak a szerepléstől féltem rettentően. Ettől fogva már buszra sem nagyon merek felülni.

Sok barátom van, barátnőm akit sokan irigyelnek, nincs baj a külsőmmel, mégis félek elég sok dologtól, tudom hogy mentálisan dől ez el, de valaki írhatna valami nyugtató dolgot, amitől észbekapok hogy szarjam már le a külvilágot, és élvezzem az életem, mert minden okom megvan rá. Esetleg lehet hogy valami fizikai bajom van? Pajzsmirigy (csak példa) vagy valami más szervemnek van baja, és azért izgulok ennyire? Jól tudom hogy az adrenalintól van? Na azt nem lehetne elköttetni vagy valami műtéttel ezt az izgulós dolgot egyszerűen kiszedni belőlem?