Mit tegyek, ha már tényleg csak "muszájból" élek?

Nem szeretnék és már nem várok semmit az élettől , eddig sem voltam alkalmas rá , nem érzetem magam annak soha , amúgy is csak a negatívat látom mindenbe , sose szerettem magam , nem tudom elfogadni magam . Amit elvárnak megteszem , gyakran emiatt már kihazsnáltak ki is sajátítottak . Nem leszek hasznos soha , jó tanuló vagyo , de nem a legjobb sosem voltam kitűnő . egyetemre járok most de nem állami támogatottra . Úgy érzem nincs semmihez tehetségem . A szüleimnek nagyon sok csalódást okoztam már eddig is . Nem érzem sosem jól magam a bőrömben , mindig csak elbújnék . Eddig még ez így rendben is volt , de ma olyan fordult elő amit sosem bocsájtok meg magamnbak ,eddig is szétszórt voltam és most is annak köszönhetem , hogy elszúrtam az életem . Úgy érzem sha nem leszek már jó , mert nehezemre esik az odafigyelés , és úgy érzem nem vagyok elég jó semmire . NEM AKAROK MÁR ÉLNI . De ez nagyon nagy önzés lenne másokkal szemben ugye ? Mit tegyek , ha úgy érzem ez volt az utolsó , hogy megbocsájtok magamnak és nem tudok többet felállni ?