Jogaosan zavar? Az egyik családtagom támasza én vagyok, nekem mesél el mindent. Ezzel nem mondom, hogy nincs gond, de kevésbé zavar, mint az, hogy úgy mesél el egy vitát, mintha ott és akkor velem is vitatkozna (E/2ben).

Tudom, hogy ez nem jó nekem, de sajna nehéz ezzel szakítani. És tudom, hogy attól ő is megerősödne, ha végre észrevenné csak ő oldahatja meg a problémáját, de félek, hogy ez sosem következik be. A legrosszabb az egészbe az, hogy elvárná, hogy segítsek, de akármit mondok nem jó neki, meg azzal jön, hogy én semmit nem értek. Ez hosszútávon igencsak leépítő volt.

Barátai nincsenek, sőt senki rajtam kívül, akinek elmondhatná a dolgokat. Hát igen kicsit kizökkent mindannyiunk a szerepéből, olyan mint egy elveszett gyermek, viszont az a baj, hogy én sem vagyok elég erős jellem, hogy segíthessek rajta.

Én most úgymond segítséget kértem, de ezzel is baj van, mondván, hogy nekem nem lehet bajom, mert nem volto lyan gyermekkorom mint neki, és azt sem érti, ha azt mondom féltettem, mert láttam, hogy saját magát teszi tönkre :P.

Hát remélem, ha lassan is, de majd helyre zökkenünk :).

Nem, sajna ez meg sem fordul a fejében, pedig sokszor mondtam már, hogy kérjen segítséget.

Nem is igazán hisz a lelki problémák erősségében, pedig szerintem az elmúlt 2 évben elég erősen elment az életkedve :P. Azt mondja jó ez így neki, majd csak egyszer vége lesz.