Kineziológusnál járt már valaki?

Voltam, de személy szerint jobban hiszek a pszichoterápiában.

Azért mentem, mert a párom elhagyott és nem tudtam feldolgozni egyedül az elvesztését. (Úgy éreztem minden boldogságom ő volt az életben, nélküle elveszett vagyok, élni sem szeretek már stb.)

Kellemes volt a kineziológiai kezelés. Tapogatóztunk a múltban és "föloldott" néhány rossz pontot. Pl. éreznem kellett, ahogy a karomból folyik ki ez a rossz dolog. "Elválasztott" a volt barátomtól, hogy sehogy se kötődjek már hozzá. Aztán kaptam néhány kedves, bátorító szót útravalóul. Kezelés után picit jobban éreztem magam, de összességében úgy érzem egy ilyen kineziológiai ülés kicsit olyan, mintha egy szeretted megölelgetne, hogy "ne aggódj, minden rendbe jön. Levettem rólad a terhet.", de az ilyen mélyen gyökerező dolgokhoz kevés. Inkább olyan felületi simogatás. (Hisz nyilván valami komolyabb defektem van, ha ennyire nem tudom feldolgozni, hogy elhagynak.)

Később iszonyúan erősödött a szorongásom és pánikos lettem én is. Akkor mentem pszichológushoz, aki a mai napig kezel. Hát mit ne mondjak, nem ilyen kellemesek a találkozások, de jobban érzem, hogy kikotorjuk a bennem lévő sok sz*r dolgot, és még ha néha-néha szorongok is, pánikos tüneteim már nincsenek.

Voltam, szerettem volna nagyon, hogy használjon, de nem segített :( Kaptam cseppeket, mutatott technikákat a kineziológus, hogy mit csináljak roham alatt, de csak átment rajtam a pánik, mint bármikor máskor. Mivel kezeletlen volt a pánikom, sajnos romlott az állapotom, annyira, hogy végül csak bevettem a nyugtatót, amit a pszichiáter írt fel, és hatott. Majd végül pszichoterápiával gyógyultam meg.

Ha szeretnéd, próbáld meg, hátha neked beválik.

Szerintem a kineziológia egyfajta "valláspótló" dolog. Ha hiszel benne, biztos sok mindenen átsegít, de komolyabb mentális problémákhoz (mint ugye a pánikbetegség), már muszáj szakemberhez fordulni.

Én is a pszichológusra szavazok az esetedben!