Van itt olyan pánikbeteg akinek egyik fő tünete a megőrüléstől való félelem?

Sziasztok!

En ez elott 8evvel lettem panikbeteg, 16 evesen...Nekem az a brutalis fajta volt amikor 0-24 nagyon erosen szorongsz, nem lehet egy pillanatra sem egyedul hagyni, ki sem tudsz otthonrol mozdulni, es rettegsz a megorulestol (leginkabb skizofreniatol) es a halaltol. Aztan elmentem egy dokihoz es egy gyenge gyogyszer fel ev alatt 80%-ig helyre tett. Majd negy evig szedtem a gyogyzert es mivel mar evek ota tunetmentes voltam abbahagytam a szedeset. Ez utan meg 4 evig tunet mentes voltam, de mostanaban megint elojott, bar Hala Istennek csak light-osan...Csak tomegkozlekedesen vagy szamomra nagyon diszkomfortalt helyzetekben kapok rohamot. Szorongani nem szoktam bar nagyon felek a megorulestol mivel nekem anyukam komoly paziches beteg es en lattam hogy az milyen szornyu. Azt hozzatennem, hogy most sem veletlenul jott elo, sok stressz ert mostanaban. Vegezetul annyit irnek, hogy igen, ki lehet gyogyulni bar nekunk panikbetegeknek jobban oda kell figyelni a stresszre vagy a diszkomfortra. Azzal sem vagytok egysdul, hogy feltek a megorulestol, de egy vigasztaljon Titeket, akik megorulnek azoknak egyaltalan nem tunik fel, hogy Ok az orultek hanem mindenki mast neznek bolondnak. Szoval no para! Panikbeteg vagy, nem orult! Ez a fajta felelem sajnos sok esetben vele jaroja a panikbetegsegnek. Kitartas! Lesz jobb is! ;)

Nekem!Bár még nem biztos, hogy pánik lehet h kezdek tényleg megőrülni, néha azthiszem.

Rettegek, hogy skizofrén leszek. Sikerül ebből kilábalni?

Én nekem is van ilyen, igaz, csak nagyon ritkán. Magától sosem lép fel, hanem valaminek a hatására (pl. film, amelyben őrültek vannak - "Ópium" pl. -, vagy fényképek, történetek őrült emberekről, zárt osztályokról, groteszk dolgok, stb.).

Tegnap este is volt ilyenem. Minden mozdulatomat, tevékenységemet az őrület jelének fogtam föl. Önmagamat "kívülről" érzékeltem, és minden olyanná kezdett (volna) válni, mint egy soha véget nem érő rémálom (kb. mint a "Kör" című filmben a szalag a videó). Illetve nekem ezzel párosult az is, hogy elfog egy szorongás, hogy olyan leszek, mint ezek az őrült, gonosz emberek, sorozatgyilkosok, diktátorok (pláne, hogy gyerekkoromban is mondták nekem többször, hogy az egyik hírhedt diktátor szülinapján születtem).

Azt írtam, hogy "vált volna", mert tudom uralni.

A félelem kívülről lopódzik be az emberbe, kísérti őt, suttog neki. Ha ennek az ember megadja magát, az elméjébe férkőzik és onnan kísért, ekkor jelenik meg a páni félelem, amely képes lenne megbontani az elmét.

Hogyan lehet ennek ellenállni?

1) Én eleve kerülöm azokat a dolgokat, amelyek kiválthatják, azonban így élni nem lehet. Önismeret kell és világ ismeret. Érteni kell a világot, olvasni kell, gondolkodni és művelni magunkat. Hit kell. És annak a hitnek a nézőpontjából kell tekinteni. És az ismeretek, a tudás és a hit meg fog védeni.

2) Ebből következően kell egy nagyon erős öntudat. Tudd, hogy ki vagy, milyen vagy, s képes legyél a dolgokra helyesen reflektálni.

Na most ez a két pont csak az elején működik, hogy a kísértést, amely az elmédbe akar férkőzni, legyőzhesd. Ha ár bent van, akkor

3) ... én imádkozni szoktam. Mert ilyenkor a józan ész nem működik. Ilyenkor már csak a hit az összetartó erő. A jóban, a valóságban való hit. Illetve az Istenben való hit (már ha hiszel Benne). De mindenképpen egy rendszerben/rendben való erős hit és ahhoz való erős ragaszkodás, és annak felindítása. Ez kell. Ez legyőzi.

Ha mégis a páni félelem győz, akkor már csak a gyógyszer segít. De odáig senki se jusson.

Istennek hála, több ilyen háborún vagyok már túl. S pont tegnap este volt egy újabb.

A gyökerénél kell mindent megragadni és elfojtani. Én azt gondolom, tapasztalatom szerint.

Önismeret pedig csak is egy klinikai szakpszichológussal és tömérdek Szókratész dialógus olvasással javallott! (Mert nagy félreértések vannak e téren.)