Érdemes elmennem pszichológushoz? (többi lent)

Hmm. Szerintem ha anyud úgy látja biztosan el fog küldeni. Egyébként nem kell félni a pszichológustól, beszélgetni fog veled, talán csináltok feladatokat (felismerni a képről alakokat stb) tehát nem fáj semmi ilyesmi.:)

Ha hallgatsz rám, én azt mondom hogy 158 centihez a 44 kiló pont jó, sőt még talán kicsit vékony is vagy! :) Ne higgy annak, aki azt mondja, hogy kövér vagy, én is arról álmodom hogy egyszer 45 kg körül leszek :) Tehát most nagyon irigyellek ez miatt.

És ne is vagdosd magad, tudom ezt mondani könnyű, de nem éri meg. Lesznek még rosszabb napjaid is, úgyhogy nem árt magad edzeni lelkileg. Maradj mindig erős, hallgass vidám zenéket, nézz vicces filmeket és, bár tudom hülyén hangzik, de fess, akkor is ha nem tudsz szép képet csinálni. Elég ha csak valami összevisszaságot csinálsz. A lényeg, hogy sárga-narancssárga-piros színeket használj. Virágokat, pillangókat, bármit. Ez megnyugtat egyrészt, másrészt pedig a vidám színek jó hatással vannak az ember lelkére.:)

Szia Én 14 éves lány vagyok. Egy éve járok pszichológushoz. Tudod nem egyszerű az esetem. Kicsi koromban anyu nem volt valami jó idegállapotban, és ez "csodásan hatott rám", mint első szülött pici babára. Ez úgy jött ki rajtam idősebb koromra, hogy olyan remegéseim voltak, hogy úgy éreztem, megáll a szívem egy pillanatra és elájulok, meg gyakran ilyen depresszió szerű zuhanásaim voltak, hogy semmihez sem volt kedvem, bármi jó történt nem tudtam mosolyogni, és szinte éreztem, ahogy "elsötétül körülöttem a világ"...

De ezek még a könnyebbik tüntetek, mert el tudtam őket mondani. Viszont volt egy olyan dolgom is, amit egyszerűen annyira szégyelltem, hogy még magamnak sem tudtam beismerni, nem hogy bárkinek is elmondani. Saját magammal tettem valami pusztítót... Most. hogy eltelt egy év, megtört a jég, és leírtam a pszichológusnak mindent. Rettenetesen nehéz volt, és még rengeteget kell fejlődnöm, de a nehezén túljutottam.

Bocsi, hogy hosszú lett. Szóval, mindenképpen ajánlom, hogy keress fel egy szakembert, mert jobb lesz.

ui: nem hittem volna, hogy valaha tudok beszélni erről a bizonyos problémámról. (tíz évig gyötört)

Kövér az nem vagy és csak hülyeségből mondta a barátnőd =)

Az ha vagdalod magad nem old meg semmit, csak csúnya lesz a kezed a hegektől.

Legjobb ha megbeszéled egy megbízható, hozzád közel álló jóbaráttal. Legyen ez gyakran téma.

Ha hónapok múlva sem javul akkor jöhet a pszichológus

A régi önmagamat látom benned. Ugyanez volt velem, én mondjuk 162 cmvel voltam 55 kg, szóval tényleg volt rajtam felesleg. Meg kicsit durvább dolgokat csináltam, de mindegy. Ne higgy nekik, szerintem ezekkel az adatokkal vékonyka vagy. Anyukád csak azért mondta ezt, mert saját magával nincsen megelégedve, és ezt rád vetíti ki. Nem szép dolog, de ez van. Tanuld meg elengedni ezeket, jusson eszedbe, hogy veled nincsen semmi baj. Én is jártam ekkor pszichológushoz, rajtam időlegesen segített, de aztán összeomlottam, anorexia, önpusztítás stb. Most kerestem fel egy étkezési zavarokra specializálódott szakembert, már van időpontom. Elmehetsz pszichológushoz, de nem kell feltétlenül. Csak ne hagyd, hogy befolyásoljanak a megkeseredett emberek körülötted. Kezdj el valamit sportolni. Én futás után mindig rohadt jókedvű vagyok. Levezeti a feszültséget. Most még semmi nem késő, nem kell, hogy rossz vége legyen. :) Sajnos én hagytam, hogy tönkretegyenek. Szívesen visszamennék 13 éves koromba, és másképp állnék a dolgokhoz. Kitartás!

19/L