Miért van ez? Hogy tudnék ezen változtatni?

HOgyan lehetne önbizalmamat fejleszteni? Sajnos 23 éves vagyok már és nem volt még soha egy komoly párkapcsolatom. Aminek ezek szerint én vagyok az oka. ha ennyi idő alatt nem volt még barátnőm. Nem merek azokhoz a lányokhoz közeledni, akik nekem tetszenek.Valahogy nem tudom, pontosabban nem merem önmagamat adni. Sokszor nem tudok spontán lenni ilyen helyzetekben. Nálunk sajnos már csak anya van és Ő egy oylan ember aki "azt sugározza magából kifele, neki senkire nicns szüksége" és ugy érzem én is át vettem ezt a hozzáállást. Nem nagyon járok sehova, IGAZ barátaim nincsennek. Nagyon ugy élek mint ő, de tudom hogy ez nem helyes, mégsem tudok rajta változtatni. Feszélyezve érzem magam, ha idegen társaságba megyek, disco stb...igaz lehet ez kivülről nem látszik, de belül érzem hogy inkább egyedül lennék, és ez épp elég rosz, hogy ilyeket érzek. Valamiért nagyon tartok a kudarctól. Hogyan tudnék ezen változtatni. Mindig a maximálisat várnám el magamtól, mert mi lesz ha csalódnak bennem és onanntól már borul minden, ez a munkámra is igaz.

Nem tudom hogy lehetne ebből kitürni, szeretnék csak egyszerüen BOLDOG lenni. És ami a legrosszabb ezt a vivódásomat leszámítva semmi okom nincs a boldogtalanságra, jól is nézek sztem ki.

De "A" gátlásom egyre mélyül... és emiatt már sokszor utálom magam. Olyan mintha önmagam "vetném meg". Volt nem egyszer hogy ott volt a lehetőség hogy beszélgessek a lánnyal, de nem tettem meg utána meg szürnyen rosz érzésem volt, és borzasztóan elitéltem magam. Mintha egy "fal" lenne bennem és át akarok mászni de nem tudom legyőzni, és ezért gyülölöm ezt a falat, de ez is ÉN vagyok. Bocsi a hülye hasonlatért de nem tudom jobban leirni mit is érzek.