Nagyon negatív vagyok! Hogy lehetek újra pozitív gondolkozású?

Mások is mondták, de magamon is észrevettem, hogy annyira negatív vagyok, mint egy 80 éves ember, aki túlélt két világháborút. Mindenről először a rossz dolog ugrik be, és mindig a rosszat várom, ha nem következik mégse be, akkor úgy fogom fel, hogy na ezt most megúsztam, de majd legközelebb már biztos nem fogom. Most ez így viccesen hangzik, de nem az. Halálfélelmem van, minden nap "beteg" vagyok, már szégyellem mondani ha van valami bajom, mert mások szemében már biztos fárasztó lehetek. Mondjuk ez a betegségfélelem nem alaptalan, hiszen fiatal korom ellenére pl gerincsérvem van. Az egész életet úgy élem, hogy na csak ezt éljem túl, meg azt éljem túl. Fáradt is vagyok mindig, meg vannak olyan érzéseim, amikor olyan furcsának tűnik az egész világ, mintha ki lenne kapcsolva az agyam, képbe vagyok meg minden, csak olyan furcsának tűnik a világ körülöttem, szédülök, meg minden. Na szóval, 24 évesen nem így akarom élni az életemet, vidám akarok lenni, ÉLNI akarok, és nem túlélni. Mit javasoltok?