Miért törnek rám ezek az érzések cigizés vagy alkoholfogyasztás közben/után?

Alkalmi dohányos vagyok, havonta 3-4 szál, és kb félévente vagy évente van úgy, hogy egyszer-egyszer rendesen bepiálok.

Alapvetően nagy a büszkeségem és tartásom, vannak céljaim, de nem tudok és soha nem tudtam szorosabb barátságokat kialakítani különböző okokból amiket vagy nem tudok, vagy nem is akarok tudni, de lényegében nem érzem, hogy mikor kedvelt valaki meg igazán és én sem tudom, hogy mikor kedvelek meg valakit igazán. Élem a mindennapjaim egy bizonyos felfogásban, egy "tudatalatti sínen", amin keresztül látom a világot, de amikor rágyújtok (általában egyedül az udvaron sötétben) úgy érzem, hogy minden egy borzalmas nagy félreértés és legszívesebben keblemre ölelnék mindenkit, mert mindenki a barátom, és amint megszűnik az alkohol és nikotin hatása, újra visszaáll az inkvizítorszerű világképem, ami ezekhez a mámor állapotokhoz képest egy szenvedés.

(18 éves vagyok)