Mikor lesz minden a régi?

Fél éve kisiklott az életem. Pontos okát a mai napig nem tudom. Több dolog történt mielőtt jelentkezett az első pánikrohamom. Elkezdtem szedni egy clenbuterol nevű gyógyszert, fogyás reményében. A fiú akit szerettem kiadtam az utamat (de nem éreztem akkora csalódást, inkább csak megkönnyebbültem). Rá 1 hétre kb. amikor úgy éreztem, hogy majdnem meghalok; álmomból felriadtam, rosszul voltam, nem bírtam visszaaludni, hevesen vert a szívem, szédültem, alig voltam tudatomnál, levert a víz, azt hittem ott halok meg. Ezután nem mertem többé egyedül aludni éjszaka. Még az elején napi szinten jelentkeztek rosszullétek, heves pulzus, mellkas szúrás, légzési gondok, és amikor eljött az éjszaka, az egész lesulytott rám. Valamikor úgy éreztem menekülnöm kell itthonról, valamikor meg azt éreztem, hogy itthon vagyok biztonságban. Kb. 2-3 hónapra rá már mondhatni minimálisra csökkentek a tünetek. Nem szedtem gyógyszert, nem is akarok, mert a természetes gyógyulás híve vagyok. A gyógyszer csak elnyomja a gondot, de nem oldja meg. Kb. 2-3 hónapja elkezdtem járni pszichológushoz, megnyugtatott a beszélgetés, mert tudtam, hogy Ő a pánikbetegségre szakosodott, és segít megoldani a problémát. Jól estek a beszélgetések, és a relaxációs gyakorlatok, de úgy érzem, hogy a problémámat mégsem tudta megoldani. Szerinte azért jelentkezett nálam a pánik, mert biztonságra vágyom, és amikor a fiú elhagyott, akkor egyedül éreztem magam, és megijedtem, hogy nincs kire támaszkodni. Ebben lehet valami, mert mindig is szükségem volt egy társra, aki mellettem van, és ez megnyugtató érzést adott, mivel a családommal nem olyan jó a viszonyom, így rájuk nem támaszkodhatok.

A fiúval úgy adódott, hogy elkezdtünk békülni, az első 1 hét tényleg jó volt, nem szorongtam, az esték is jók voltak. Most viszont visszajött minden. Ugyanúgy rosszul tudok lenni alkalmanként, de bármiféle előjel nélkül. nem kell ahhoz stresszelnem vagy gondolnom rá, a semmiből előjön. legutóbb is ez volt, neteztem, néztem közben a TV-t, és jött egy érzés, elkezdett zsibbadni a fejem, elkezdett szúrni a mellkasom, utána elkezdtek zsibbadni a kezeim is, halálfélelmem lett. Kb. 30-40 perc múlva elmúlt. Gyűlölöm ezeket a rosszulléteket, és sírnom kell minden egyes halálfélelemtől. Azt hittem, hogy kezdenek kigobozódni a dolgok a fejemben, de nem... Az elmúlt napokban egyre rosszabbul érzem magam. most jött egy megfázás is, amit a pánikbetegséggel sokkal rosszabbul élek át. A megfázás mellett is halálfélelmem van és szorongok. Kezdek a megőrülés szélén járni, és egyszerűen látom, hogy a diliházban kötök ki. Nem látom ennek az egésznek a végét. Azt hittem a pszichológus segíteni fog. De ha ő nem tudott, aki ki tud??? Mégis mi lesz velem? Én egy életvidám ember voltam, de az életem teljesen megváltozott fél éve, nem ismerek magamra, és kegyetlenül elkeserít, hogy jelen pillanatban itt tartok és kilátástalan az életem.