Nektek mit tennétek ha a pszihológus vagy egyéb mentális szakember ilyet javasolna? Tennétek vagy nem? Bővebben lent!

1., 32 N vagyok.17 évesen volt egyszer egy zsarnok barátom aki olyan lelki sérüléseket okozott,hogy még valamennyire most is cipelem bár nem annyira mint korábban.

2.A másik pedig a szakmunkássulis negatív élményeim voltak.Ez a történet egy vidéki suliban történt.

Nem ismertem senkit ott meg szegről végről ismert mindenki mindenkit.Úgy éreztem hátrányba vagyok.Alul voltam öltözve ott meg a többség jól állt anyagilag legalábbis kívülről úgy láttam pedig,,csak" szakmunkássuli volt.

Már az elején is úgy fogadtak beleértve a tanárokat is ,hogy minek mentem oda meg csak tőlem kérdezte meg az oktató miért az az adott szakmát választottam.A társaság nagyon homogén és rafinált ill.alattomos társaság volt legalábbis az én szemembe.Ha megkínáltak valamivel és elfogadtam akkor mindenkinek azt mondták,hogy kértem.Azóta sem szeretek senkitől elfogadni semmit.Egyszer bejött velem egyik osztálytársnőm a boltba és véletlenül direkt beleejtett óvatosan egy rágót a táskámba amit nem tudtam kezelni .Azóta is egyedül járok vásárolni.

A tanárok is hátrányosan megkülönböztettek engem.Amit a többi gyereknek elnéztek azt nekem nem.Biztos a suliba is volt hiba.Diktatórikus volt kissé olyan komcsis.

Úgy terrorizáltak a társak,hogy ne adjam önmagam beleértve a tanárokat is..Ha kicsit megemeltem a hangom mert mérges voltam akkor 12-en körbevettek és kikérték maguknak a normális hangnemet de ők velem mint a kutyával.A tanár azt mondta azért nem barátkoznak velem mert égetem őket.A koliba meg nem kapnak utánam egy fillért sem mert később lettem kolis.Sok roma is járt a suliba de nem szokott velük se bajom lenni a való életbe.Sokszor úgy viselkedett velem mindenki mint egy csőcselékkel mint akinek se annya se apja.A párom szerint ez az előítéletek egyik megnyilvánulása meg felér egy antiszemitizmussal.

Ilyesmi nem történt velem máshol.Általában közvetlen embernek tartanak és ha elmesélem bárkinek ezt a történetet nem nézik ki belőlem.

3.A harmadik dolog meg anyám

Valahol neki is köszönhetem az előbbi dolgokat.Félig meddig úgy tudtam megszabadulni tőlük,hogy szembe kellett nézni azzal,hogy anyám rossz ember amit az igazi jó

barátok is megerősítenek.Magyarul az ellenségem

A pszihológus olyat javasolt a legelső sztorira,hogy annak pasinak írjam meg annak a pasinak milyen lelki sérüléseket okozott.Volt sulimnak sem ártana szerintem.

Szerintetek lejáratom magam azzal ha írok nekik?Lehet azért javasolta mert ezeket 10 évig elfojtottam és talán így megkönyebbülök végleg.Mi lehet a következménye ha meglépem?