Milyen pszichés betegség tünete lehet a túl sok beszéd, mások meg nem hallgatása mellett?

Van egy ismerősöm, akinek, amióta meghalt a férje, és valahogy átvészelte a nagy megrázkódtatást, szinte teljesen megváltozott a személyisége. Addig jó barát volt, mindig meghallgatott, érdeklődött. Most már ha találkozunk, úgy érzem, hogy állandóan csak magáról beszél, de olyan gyorsan és folyamatosan, hogy nekem nincs is időm reflektálni a hallottakra, és nem is igényli, hogy bármit is mondjak. Nem kérdez vissza, nem érdeklődik mások iránt (pl. irántam, vagy a családom iránt), egyszerűen csak úgy érzem, hogy arra vagyok neki jó, hogy hirtelen minden felmerülő gondolatát rámöntse. Órákig el tud így beszélni (mondhatni magában), és észre sem veszi, hogy engem egy kicsit fáraszt ez, és amikor mondom, hogy már mennem kéne, még akkor is beszél egy fél órát. (általában csak fecseg, hétköznapi témákról, és mindig meg akar győzni, hogy ő mindent jobban tud, mint a többi szomszédja, kollégája, ismerőse, stb)

Amúgy kedves, és gyakran tesz nekem szívességeket, de ha szembe jön velem az utcán, mindig tudom, hogy akkor most "2 órás rádióműsör" következik, nem tudom, hogy hogyan tudnám udvariasan elutasítani... Régen nem ilyen volt, szerény volt és habár sokat beszélt, de mindig párbeszéd formájában kommunikált, nem "dialógusban", ha értitek...

Mintha kényszerből jönne neki ez a sok beszéd...

A legjobban tényleg az érdekelne, hogy ez milyen pszichés betegség, és hol tudnék ennek utánaolvasni.

Köszönöm a válaszokat!