Szorongok, és ez nagyon meglátszik rajtam. Van olyan aki ilyen hasonló helyzetben van vagy volt? (a többi lent)! Mit kéne tennem, hogy ne szorongjak, van erre megoldás?

Pontosabban,ha valakinek mondani szeretnék valamit egyszerűen lefagyok,és próbálom kinyögni,de nem tudom, tátom a számat,hogy mondjam,de közben az jár a fejemben,hogy az illetőnek dolga van és senki nem kíváncsi rám,

szorongok,mert félek,hogy vajon milyen választ kapok.

és már nem csak a beszéddel van problémám,csak akkor eszem ha egyedül vagyok,amikor más is ott van a közelemben,csak ülök és jár az agyam,hogy el kéne vennem legalább egy banánt,hogy megegyem,de leragadok és nem mozdulok.

Sajnos a úgy ismertem meg a bátyámat,hogy nagyon utálatos velem,és az édesapám sem valami kedves,az öcsémmel régebben sokat beszélgettem és tudtam,hogy nem igazán érdekli az amit neki elmondtam,de akkor is kibeszéltem neki magamból a feszültséget..Édesanyám minden nap amikor itthon van kiabál,legtöbbször velem,de én azt tudom,hogy nem én vagyok a hibás,de az mégis zavar,hogy sokszor rajtam csattan az ostor.

Otthon inkább csak csöndben vagyok akkor beszélek ha valaki megkérdez tőlem valamit.Úgy vettem észre,hogy édesanyámra nem számíthatok ha valami bajom van,nem is érdekli,hogy mi van velem.Egészem idáig próbáltam vele beszélgetni,véleményt kérni pl a tovább tanulásról...

egészen idáig próbáltam beszélgetni,segítséget kérni,de feladtam,nem nagyon foglalkoznak velem.

Jelenleg próbálok minél kevesebbet itthon lenni és másoknál tölteni a nyarat,bár nem sokára iskola, amit nem tudom,hogy fogok kibírni(suli miatt is szorongok,azt hiszem most jobban mint tavaly).